Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Tegnap érkezett leveled eltöltött volna tisztelettel, szeretettel, ha azzal eltelve nem volnék. Boldog az, a’ kinek az ég illy barátot ada mint Te vagy az nekem. ’S én téged úgy is mint embert, úgy is mint Írót, úgy is mint barátomat, úgy is mint hazafit, határ nélkűl szeretlek, tisztellek. – Örvendek hogy Muzéumod meg nem szűn, hogy azt folytatod, ha többé sokaknak darabjaikat fel nem veszed is, hogy ne szemetbíróskodjál.^* Consil. Kenderesinek képéhez semmi jusom; de ha volna is, melly igen örömest engedném azt Muzéumodnak. Illő hogy az a’ Te Munkád előtt álljon – az Erdély Nagyja az Erdélyi Munka előtt.

Képem, Catilinariáim, ’s újobban a’ Wieland’ Munkája über die^* Frage: Was ist Hochdeutsch? kezedhez jutottak e ezen leveled’ elindúlása olta? Váradon lakos B. Wécsey Józsefné küldötte be Kolozsvárra, mind a’ két csomót a’ te nevedre, de a’ Wieland’ írását Kenderesihez útasítva. – A’ Hunyadi János felől szóló Levelet már beküldém Octób. 23dikán a’ Tudom. Gyűjteménybe.

Ennek Octóberi^* darabjából látom, hogy Muzéumodnak már IXdik darabja jelent-meg. Igy én hármát nem láttam már. Melly nagy lesz örömem ezeknek vételekkor. – Boufflersnek Leveleit, ’s azt a’ Recensiót a’ mellyet a’ Beregszászi Dissertatiója ’s Sípos József Ó és Uj Magyarja felől dolgoztam, szerencsére fel nem vevék a’ Pestiek; Fejér arra kér, hogy engedjem megherélni^* annyiban, hogy abból kivethesse a’ Sípost illető czikkelyt, minthogy már az a’ Munka recenseálva van ott; ’s azt feleltem, hogy megherélni nem engedhetem, sőt visszaküldetni kérem. Igy még hozzá teszem gondolatimat a’ Mondolat és a’ Zsombori Eszre-vétei felől, ’s el lesz mondva a’ mit tudok, a’ Neologismus ellenségei felől.

Erdélyi Leveleim mellé eggy rövid Munka lesz téve illy czím alatt: DÉDÁCSI ESTVÉK. Ímé ez a’ Praefatio eleje:

„Gróf Gyulai Lajos Dédácson múlattomban magának ’s szeretett Nevelőjének azon házban hagya vetni ágyat, a’ hova engem anyja, a’ Grófné, szállított volt, hogy haszonba menjen mind az az idő, mellyet közelgetvén az elválás’ órája, míg az álom bennünket el nem nyom, ’s mihelytt reggel szemeinkről elreppen. Döbrentei^* nappal el-elvesze közzülünk, ’s a’ Sztrigy és Maros félszigetének sötétlombú szilasában olvasgatta papirosaimat, ’s illyenkor azok felől folyt közöttünk a’ szó, a’ miket azokban lele. Itt osztán azt mondom, hogy Te kényszerítél, mondanám-el, a’ mit Ráday ’s más Írók felől tudok, adnám-elő gondolkozásomat a’ Nyelv eránt, etc. etc. ’s midőn nem tudám, melly formát válasszak, mert egész Grammaticát ’s Lexicont írni, sem kedvem, sem időm, sem tehetségem nincs, ’s Gyulai adá a’ tanácsot, hogy kövessem Gelliust, a’ ki Atticai éjeket adott. ’S így levenek^* a’ Dédácsi estvék.

E’ napokban eggy történet juta eszembe. Az onkelem Consil. Kazinczy András 1790. arra deputáltatott a’ Diéta’ akkori Előlűlője által, hogy a’ korona’ ládáját más három^* társával vigye-be a’ királyi szobába. A’ Bátyám elhűlt midőn nevét neveztetni hallá, ’s elég hangosan ezt mondá azok köztt a’ kikkel eggyütt ült. Engem az Isten nem teremte ládákat bajulálni; vigye a’ kinek tetszik. Cons. Vay István, Supr. Studior. Director Quinque-Ecclesiensis Districtus, oda ugrik: Édes Uram Öcsém, engedje nekem e’ szerencsét, ha maga nem akar vele élni, ’s András Bátyám, elcsudálkozván hogy ez a’ híres és nagy tudományú ember illyenen kap, ezt felelé: Szívesen. 1792. én is arra rendeltetém, valamint az Ipam is, hogy az étkeket szedjük-el a’ cselédek’ táblájiról, ’s tegyük az asztalra^* a’ hol az akkor nap megkoronázott Király thrónus alatt eve. De én inkább akarám a’ Gróf Nádasdi Mihály Coronæ Custos háta megett eggy asztalkán álló koronát vizsgálni, ’s tálhoz épen nem nyúltam.

Cserei Farkas magához hítt, hogy olvashassa ErdLeveleimet. Ha az idő meg nem esősödött volna, most asztalán írnám hozzád Levelemet. De le megyek hozzá bizonyosan, csak a’ sarak engedjék, ’s eggyütt dolgozzuk-ki mi álljon-meg, mit kell kitörlenem. Mennyi változás történt e’ Levelekkel azolta is! ’s mennyi fog még tavaszig! a’ midőn nyomtattatni fog. Csereinél kapok Approbátát, Compilátát és Baliát, noha megvallom neked, hogy nekem az efféléket olvasni iszonyú kín. Azonban tanácsod olly szent, hogy e’ kínt is örömmel felvállalom.

Aranka, a’ mint hallom, idvezűle. Kérlek, járj végére, melly nap holt-meg, ’s melly nyavalyában. ’S ha van valami nevezetes történet halála körűl, ne tagadd meg tőlem tudását. – Eggy rokona, Aranka György ifju, kér hogy szerezzek neki helyet itt valakinél. Olly hírt hallék felőle, hogy azt tennem kedvem nincs.

Tiszteld Bthecárius Szabó Urat, ’s add által az ide zárt nyomtatványt. Kantnak még életében is voltak csípkedőji, ’s rendes hogy Schulze azt fénylelteti ezen Levelében, a’ ki Kántot sem akkor nem értette mikor megczáfolni akarta, sem most, mert németűl jól nem is tud. De a’ Philosophiában még nehezebb elérni az örökké-tiszteltetést, mint egyéb Tudományban. Rozgonyi ezt a’ nyomtatványt nagyon fitogtatá az Ujhelyi Gyűlésben. Én is kaptam eggy nyomtatványt tőle. Azt kérdém, ha van e philosophiaibb Philosophia mint az, melly a’ több igazságokat eggy első igazságból igyekszik levonni? ’s nem illyen e a’ Kánté? A’ Rozgonyi Philosophiája az hogy ő semmit nem tud. A’ Delphi’ Istene megdicsérte e’ vallástételért Socrateszt, ’s tudom én hogy sok jó fejei voltak az Academiának: de nem tudom hogy mint tegyék azt Philos. Professornak, a’ ki azt vallja, hogy ő semmit nem tud. Rozgonyi mindég játszik, ’s hozzá illik szavam.

Kinek hívják azt a’ Fejérvári Fő Bírót, a’ ki ezt mondá: Ex ignorantia. Kérlek, ne feledd ezt nekem megírni. Jó tudni az illyeket.

E’ napokban hallám hogy Ő Felségét Erdélyben Kocsisoknak ’s Fullajtároknak öltözött Uraságok hordák, ’s eggyike a’ czifra paripát annyira meghajtá, hogy a’ szekér elakadt.^* Nem volt e ezen szerencse’ részese a’ mi Lajosunk is? Csókolom őtet forró barátsággal, ’s arra kérem, hogy a’ Rákóczy nótáját kótáztassa-le valakivel, ’s küldje-ki nekem, hogy én ismét Gróf Mailáthnak küldhessem, a’ ki azt általam Erdélyből kívánja.

Erdélyi Leveleim a’ szerént lesznek írva a’ mint óhajtod. Barátom, inkább eggy betűt se írjon soha tollam, mint hogy ollyat írjak a’ mi ellenére van a’ Szentnek.

Elholtam levelednek azon sorára, a’ mellyben ezt írod: „Ha ő az volna egészen a’ mi volt.” És így most nem az a’ mi volt. Kín nekem ezt hallani. Adják a’ jó Istenek, hogy ismét az legyen. ’S ha az lesz, ne késs tudósítani, sőt ne késs, ha az nem lesz is ismét. Értesz.

Ma vettem postán a’ Tudom.^* Gyűjt. Xdik Darabját és a’ Gyarmathi Vocabuláriumát. Ezt nekem Gy. Úr ajándékba küldeté Bécsből Szent Györgyi Imre^* Cancellista által. Ezt sokkal fogom bővíthetni. A’ Tud. Gyűjtben sok jó van. Márton István itt ugyan megtétetik ám. Vallyon mit mond rá a’ gőgös ember?

Eggy kéréssel kell még alkalmatlankodnom. Ird-meg nekem, hány ablaka van eggy sorban (az udvar és a’ kert felé) a’ Teleki Bthecájának, ’s kiknek képeik függenek a’ Btheca’ hajójában? Én csak a’ Cancellarius nagy és kisebb képére, a’ Bruckenthaléra, Gr. Lázáréra, Bethlen Gabor és Apafi ’s Teleki Mihályéra emlékezem. Pedig ott függ több is. Élj, élj, élj igen szerencsésen.

Mit mondanak Erdélyben a’ TudGyűjtben olvasott Erdélyi Levelek felől?