BÁRÓ HORMAYR VÁLASZA KAZINCZYHOZ.
Bécs, Februar. 20-dikán 1817. Vettem a’ T. Urnak Széphalmon irt becses levelét, ’s azt kell hozzá tennem, kimondhatlan örömmel, mivel az én tyrolisi kéznyujtásomat olly valóságos magyar becsületességgel ’s nemesen-büszkén fogadta. Ohajtom, hogy ebből egy mindég-tartó szövetség származzék.
Egészen szívemből van az kiirva, a’ mit az Ur a’ Nemzetiség és Cosmopolitismusról ír. Ezen utolsót halálban gyűlölöm. Megfojt ez egészen minden polgári, minden katonai virtust, ’s csak azon nyomorulttak’ mentsége, kik a’ magok körökben semmi Jót ’s Nagyot vagy véghez vinni nem tudnak, vagy nem akarnak. A’ Nemzetiség tart fenn ’s éleszt mindent. Egy Nemzet sem érzi ezt olly erősen mint a’ Magyar ’s a’ Tyrolisi. Én az Úr Nemzete ellen minden lehetséges Bécsi előitélettel tele voltam. Sorsomnak különös folyása által 1813-ban megismertem a’ Magyart ’s megszerettem.
Szívemből ölelem a’ T. Urat, ’s különös tisztelettel, ’s a’ legérzékenyebb szeretettel vagyok, szóval, irással, tettel egészen az Úré
Hormayr.