Széphalom, Nov. 5d. 1816.
Kedves barátom,
Ágyban irom e levelemet; rosszul vagyok. Utolsó postával két leveledet vettem. Köszönöm megbecsülhetetlen barátságodat.
A Lexikon eránt tett parancsolatod s igéreted teljesitve lesz. De most semmin sem dolgozom mind addig mig Erdélyi Utazásomat el nem végzem. Bár azt ott dolgozhattam volna. De az lehetetlen volt. Nyomtatás alá nem bocsátom addig, mig a Munkát Te és azok meg nem olvassák, a kik eloszlathatják megbotlásaimat.
Nagyon kérlek, édes barátom, ülj mindgyárt asztalodhoz, s tedd papirosra a mit nekem azon ütközet felöl beszéllél, melly Tiho és Zsibó között történt, és a mellynek az volt a következése, hogy Rákóczy által lovagla a Szamoson és meg mászván a nem tudom micsoda helységnek nevezted volt, hegyét, Lengyelországba szökött. Ki igazgatta az eggyik sereget, ki a másikat, s mint mult a dolog? s melly esztendőben történt az.
Ugy Tiho és Zsibó közt álló kőszikláról s barlangról is a mit tudsz.
Az én Munkám czélja az: hogy Erdélyt Magyar országgal a maga igaz de legszebb fényében ismertessem; mert tudod hogy mi ugy szeretünk kancsal és kaján szemekkel nevetni Erdély felett, mint ez nevet rajtunk. S hiheti e az ember, tudniillik az eszes ember, hogy ez az idegenség nagy részben onnan jő, mert a Magy. Orsz. embernek majd kitörik a szája ha valakinek
Mélt. Ur titulust kell adnia, veszett volna azoknak a tittulusok,
*[Sic!]
a kiktől hozzánk bejött.
Ne vigasztalj, hogy rossz aratásom volt, rossz volt szüretem is. Tiz hordó borom leve, s semmi asszu az egész 7 mérföldig nyuló Hegyalján. Soha rosszabb esztendőm nem volt. Egyedül az Erdélyi ut emlékezete teszi ezt kedvessé. Élj igen szerencsésen.
Molnár György Ur irja, hogy testvér öccse Molnár Antal az ipával Szunyoghy Farkas Urral, két kisasszonyával Consil. Leszkaynak mind öszve öt kocsin, Szabolcsból szüretelni mentek Biharba. A haramiák megtámadták, puskát szegeztek mejjeikre, s kifogtak minden szekérből eggy eggy lovat, elvitték arany órájikat – (hihető pénzeket is) – s bántás nélkül ott hagyák.
Molnár Antal Urtól pedig azt tudom, hogy Vice Palatinus Péchy Imre Urnak eladó kis asszonyai (ezeknek Cousinját vette el Molnár Antal is) az Augustusi Deb[receni] vásárra menvén a Nagy Létai Csárdában megszállottak ebédelni. Kovács Imre haramia Vajda, ki 7berben felakasztatott, ötöd magával táncola itt, s amint társai a kisasszonyokat jönni látták, feltették magokban, hogy a gazra viszik őket. A Vajda kiment, hirt ada a kocsisnak, hogy lóduljon, s visszament, társait csak tánczoltatá. Akkor ezek neki állának a Vajdájoknak s megverték hogy őket szerencséjöktől megfosztá.