[Döbrentei Gábor kézírása dőlttel:]
Méltóságos Gróf Ur,
tisztelt Nagyságos Uram,
Utóbbi becses levelére, egy ideig hideglelésem miatt nem felelhettem. Az elmaradván, tanítvány-barátomnak Nagy-Bátyja, Gróf Gyulai István lett nagyon rosszúl, ’s Május 29dikén megholt. Elébb is mind ott kellett lennem, ’s Junius 2dikán a’ holt test kísérésére mentem-le Hunyad Vármegyébe, Maros-Németibe, ’s 10dikén vissza.
Ha röviden is, de lehetetlen, hogy falura indulásom előtt ne irjak. Kazinczyt, mindennap várom. Junius 11dikén költ levele szerint, mellyet utjában ada-fel a’ Tokaji postára, már 25dikén itt kellett volna lennie. Megérkezése után két vagy három nappal, indulni fogunk együtt Erdélyben egy kis utazást tenni. Julius abban fog eltelni. Augusztus elején már Maros-Németiben leszek, ’s ott maradok Október végéig. Levelét a’ Méltóságos Gróf Urnak így vehetem: Kolozsvár, Károly-fejérvár, Déva, Maros-Németi. Mindenre kérem, ne hagyja nyaramat, igen nagy örömmel fogadott levelei nélkül elmúlni.
A’ Muzéum Vdik Fűzetjét most küldöm Trattnerhez. Eléggé megkértem, hogy hibátlanúl nyomtassa. A’ VIdik fűzet a’ Mélt Gróf Urnak lesz ajánlva, ez Vdiket akartam, de elébb közleni kívántam az Ajánlást. Azt M. Németiből fogom tenni. Bár úgy irhatnám, mint azt irni reszketve vágyom.
Kazinczy, hozza magával a’ Méltóságos Gróf Ur mejjképét, ő ugyan azt irja, hogy csak mutatóul, de én nagyon fogom kérni nálam hagyásra. Miért foszt meg a’ Méltóságos Gróf Ur örömömtől? ’S azt a’ tőlem szívesen szeretett és tisztelt lélek vonásainak eléállítóját én nem mutathassam-e, metszésben? Ujítom kérésemet, ’s forrván teszem azt. Modesztiának veszem azt, a’ mit a’ Méltóságos Gróf ír. A’ vénség? 1807ben voltam a’ Mélt. Gróf Urnál, Pesten, midőn Hugh Blair Lectures on Rhetoric-járól beszéllettünk, azolta lehetetlen, hogy sokat vénült volna. De ha, igen? – Nem olly tisztetletre ragadó-é, az idősbbnek képe, mint az ifjabbé. Sőt, én inkább szeretem látni az öreg Franklin képét, mint szeretném nézni az ifjúét. Az öreg Franklinét azon időből, mellyben Párizsban volt, midőn az Akademiában Voltairrel ölelkezett, ’s a’ Társaság kiáltotta, Solon és Szofokles ölelik egymást. Az idősb, a’ férfiúi kép mindég több tekintetet, méltóságot mutat az Észt becsülő előtt, az ifjúnál.
Valóban, én nagyon ohajtanám rézre metszve látni a’ Méltóságos Gróf Ur képét, ’s John, vagy a’ Míthos képei excellens Metszője által. – Ha, szerencsétlen lennék új kérésemben is, legalább azt ohajtanám, hogy a’ Kazinczyval jövő képet szobámban függve tekínthetném.
Bécsbe, én csak két esztendő mulva megyek, tanítvány-barátommal, mikor ő itt a Törvényeket elvégezte. Bizonyosan azon leszek, hogy akkor, Sz. Mihály felé menjek. 1814-ben Bécsben járván Báró Wesselényi Miklóssal, fijával a’ Zsibóinak, ’s az Olasz földön is egy fordulást tévén visszajöttünkbe, Pestről, Kassára, Széphalomra, onnét SzentMihályra akartunk jönni. De, kivánságunk, a’ közbejött akadályok miatt nem láthatá szép teljesedését.
A’ VIdik fűzetben fog állani az emberszerető’ Imádsága, alatt grammatikai jegyzésemmel, ’s erre a’ Méltóságos Gróf Ur leveléből kiirva úgy a’ mint kivánta, az enyimre tett jegyzés.
Tudósítson a’ Méltóságos Gróf, instálom, fijai hány esztendősek, ’s hol, mit tanulnak.
A’ mult telet itt töltvén Gróf Teleki József, az ifjabb, igen sokszor beszéllettünk a’ Mélt. Gróf Ur felől. Örömmel láttam, midőn az általam olly szivből szeretett Gr Teleki Józskának szemei mindenkor elevenebb tüzet mutattak midőn a’ Méltóságos Gróf Ur felől kezdettük a’ beszédet. Ha olly embert ismerhetünk, mint Gr Teleki Józska, mindenkor megnyugszik szívünk, melly ezen zavart világban olly keveset talál.
Ajánlom magamat a’ Mélt. Gróf Ur szeretetébe, ’s vagyok hív és meleg tisztelettel
a’ Méltóságos Gróf Ur,
Kolozsvár, Jun. 28dikán 1816.
alázatos szolgája:
Döbrentei Gábor mk.
A’ 100 Rftokat Prof. Sárvári által kaptam, ’s ujra köszönöm
Rég akartam kérdezni a’ Mélt. Gróf Urat, ha a’ Győrnél elesett Vitézeknek állítandó Emlék dolgában tett Vélemény teljesedésbe ment é. Ha, igen, miképen? Szeretném kiadni a’ Muzéumban ezen Véleményt, ’s hozzá tenni a’ végrehajtást. Kevés lévén a’ példány, méltó hogy a’ Muzéum által a’ Két Hazában mindenütt elterjedjen.
[Kazinczy kézírásával a lap alján:]
Élj szerencsésen, kedves barátom, én ide Jún. 30d. érkeztem. Képedet Báró Wesselényi Miklós és Döbrentei nagy örömmel vették, ’s Döbrentei kért, hogy hagyjam nála. Megmondtam neki kívánságodat, hogy magyar köntösben metszettessék. Kolozsvár Jul. 2d. 1816. Kazinczy