Tekintetes Úr,
drága Jóakaró Uram!
A közelébbi levelemben folytatott dologra még eggyet említek, ezt: néhai T. Bárczay Sámuel Úr, a kinél nyaraltam 1813
bannis szokásom szerént, és a ki engem már az elött sok ízben kért arra, hogy állandóúl maradnék nála, meg tudván hogy mit akar velem T. Kazintzi István Úr (mert, minthogy az akkori Examenkor Patakonn által mentembenn rá nem vehetett, még tsak arra sem, hogy vele mennyek Beretőbe, ámbár meg igérte, hogy onnan, a mikor tettszik, el küld Bártzára; oda hozzám a kotsissa által ismét unszoló levelet küldött) azt meg tudván, mondom, hogy mire kér T. Kazintzi István Úr, nékem, tsak maradjak nála, esztendőnként hóltomig két száz forintot ajánlott, még pedig kötelező Levelnél fogva, és T. Dobay, Kalos Filep és
*Kalos és [Beszúrás a sor felett.]
Tiszt. Kováts István urak előtt. De én, azt vévén főképenn gondolóra – betsűletemre mondom – hogy a kis Kazintzi Andrisból talán majd eggy Lónyay Gábort formálhatok a Haza javára, meg vetettem ezen kegyes, és rám nézve olly igen szükséges ajánlást, s Pestre jöttem a kis Kazintzival, és egész igyekezettel azonn vóltam, hogy ötet minden tekintetben formáljam, oktassam s taníttsam. Azértis minden kissebbittetéseim között leg nehezebben esik, midönn azzal vádol T. Kazintzi István Úr az emlitett motskoló levelébenn, hogy a
fiát fel sem vettem, el mellőztem, tsak passiómat követtem etc. mert én minden módokat elkövettem, de hijábann. Még a veszsző sem tett semmit, mellyhez fél esztendő mulva is tsak kéntelenségből nyúltam /:mivel ollyan eszközzel Deák korombann sem szerettem élni:/; ha nem azt nyertem vele, hogy öszsze gaz emberezett s huntzfutozott a gyerek, azt mondván:
nem azért küldött engem ide az atyám, hogy verj, te gaz ember. Ennye gaz huntzfut ember, mondám, hát azt mered te nekem mondani, a ki neked itt atyád helyett vagyok s a te javadat munkálom? Erre:
gaz huntzfut ember vagy te, úgy, tudd meg, ha nekem mondod, ez vólt a felelet, és több e félék, mellyek hitel felett valók.
Melly keves sikere s foganatja lehetett az én oktatásomnak, gyanithatni tsak ezen eggy esetbőlis, mellyet környűlállásosann meg említek. A geographiábol Országunké vólt kiszabva, Deákúl; ezt a Professor naponként diktálta tanítványinak, de úgy, hogy a mit ma diktált, hólnaputánra meg kellett tanúlni, s az utánn diktált többet. Én, látván hogy Andris igen hibásann irja azt az oskolában, magam fogtam hozzá, és minden nap, a mit ö a diktálás utánn irt, én itthon neki tisztánn leirtam, de irását, mellém ültetvén, magával diktáltattam. Ámbár többnyire teljes vóltis hibával, azt kivánta, hogy ugy irjam le, a mint neki van, mert, ugymond, a Professor ugy diktálta. Néha meggyőztem nagy nehezen, hogy az nem lehet; hogy az jól diktálta de ö nem jól értette etc. Mikor arra rá nem véhettem, azt mondtam: már fiam ha tudnám is bizonyosann, hogy igy diktálta, még sem irnám én igy, mert hogy kivánod azt, hogy én tudva hibásann irjam? hiszen abbol te rád nézve kár, én rám nézve pedig gyalázat következnék etc. Illyenkor sokszor sirásra fakadt, és ordított mérgébenn.
Mikor Máramorosra kerűlt a sor, s nevezetesen a Rónaszéki Só-aknára, diktálja hogy ez minő gazdag só-bánya, benne minden nap 300 ember dolgozik, és belőle esztendőnként 160 mázsa só kerűl ki. Itt megszünvén az irástol mondom neki: ezt nem jól értetted; többnek kell lenni. Nem több; így diktálták, erőssen állitja. Nem lehet az fiam, mondám: mert a hol 300 ember vágja a sót, ott eggy napis többnek kell ki kerülni 160 mázsánál, hát egy esztendő alatt? Hijában; nem enged. Világos hiba biz e, fiam, mondám; és hogy teis el hidd, hozd el a Ferentzi Geographiáját /:ezt már akkor meg vettem vólt neki:/ hagyd mutassam meg. El hozza és meg keresvén, mutatom neki, hogy 160000; még sem hiszi; sőt nagy tsatározással azt mondja, hogy ugy ne irjam mert ö ugy meg nem tanulja etc. Épen mikor ezen nyakasságaért dorgálnám, a nagy-attya, T. Jósa Gábor Úr, tsak be toppan /:Médárd Vásárakor:/, és kérdezvén, mi baj? el beszéllém a dolgot. Aki azon ugy látszott, el tsudalkozott; de a felől meg nem dorgálta. Ezen pedig osztán én tsudálkoztam.
Igy vólt az én állapotom Kazintzi Úrfival, s igy megromlottam én T. Kazintzi István Ur miatt, a mint ebben és az elébbi két levelemben, a nagyjábol, leirám.
Birja rá azért a Tekintetes Ur, kérem, ezen többszőr nevezett Urat, hogy nékem az én rá kőltött arany és ezüst pénzemet illendően fordíttsa viszsza. Mert ha perre megy a dolog, az nem fog betsületire szolgálni; azonban tsak ugyan meg kell azt adni. A tavaszis itt vólt T. Kazintzi István Úr; de nekem még tsak hirűl sem adatta. – A Grófné Ö Nagyságát alázatosan tisztelem. Többire magamat jó indulatiba ajánlván egész tisztelettel vagyok
a Tekintetes Úrnak
Pesten Jul. 18. 1815.
alázatos szolgaja
Beregszászi Pál