Pestenn Jul. 8. 1815.
Tekintetes Úr,
drága Jóakaró Uram!
Ugy jut eszembe, hogy a múlt héten a siettség miatt ott hagyám félbe a panaszomat, hogy Tek. Kazintzi István Úr a mult szüret utánn nékem a’ Dorgóból, a helyett hogy pénzemet meg küldötte vólna, eggy különös kissebbítő levelet irt; ollyat, a millyet én senkitől az ég alatt nem várhattam; eggy ollyan Úrtol pedig, kinek roszszúl nevelt fiával esztendeig leirhatatlanúl vesződtem, épen nem érdemlettem.
Vólt ugyan zárva a levelbe két Váltótzédula, száz száz forintos, az igaz. De, hogy azt magais az Úr nem az én pénzembe küldötte légyen, megtettszik levelét be rekesztő ezen szavaibol: ezzelis, ugy tartom, felűl haladom kötelességemet. Ezt hát nékem, a ki tsak nevelőnekis 400 forintért ajánlottam vólt magamat, az én egygy esztendei terhes nevelői, præceptori, inasi s a t, hivatalomért küldötte Tekintetes Kazintzi István Úr; és aztis ugyan a torkomra veré ám. Itt tsak eggy kotsisnakis két ló mellett – mint p. o. a D. Szombathi Úrénak – ételén kivűl esztendei fizetése két száz forint. Az én hivatalom pedig mennyivel nemesebb, és – mennyivel terhesebb vólt eggy pár igen szelíd ló mellett lévő kotsisnak a hívatalánál!
Azzal vádol méltatlan – levelében – az Úr, hogy én vígan kedvemre éltem, és a fiát elmellőztem. Ha az igaz vólna, magam vádolnám és itélném meg magamat. Képzelni talán valamennyire – mert egészen nem – lehet, mitsodás
*mitsdás [Javítás a sor felett.]
élet az, midőn eggy – a maga gondviselése alá vett gyermeket egész tehettségével épiteni s bóldogitani kivánó ember, azzal, minden igyekezete, törekedése és iparkodása melletis semmi ki gondolható módonn tellyességgel semmire sem mehet, mivel az a sok oktatás, kérés és intés utánnais mindenkor és mindenben a maga megszokott gyermeki roszsz kényét követi. Az illyen élet nem sokat külömbözik attol a millyennel a Sisiphusét festik a Poéták. Én leg alább illyet az ellenségemnek se kivánok; és el mondhatom minden nagyitás nélkül, hogy az én sok bajjal és nyomorúsággal tőltött esztendeim között leg első helyet érdemel az, a mellyet Kazintzi Andris mellett el nyögtem s kinlódtam, nem pedig el éltem.
Azon első levelemre, mellyben tudtára adtam vólt a Tek. Úrnak, hogy a gyermek tellyességgel nem akar engedelmeskedni, e vólt a válasz: Patakrol is azért vittem el. Az azután valók közzül arra, a többek között, a mellyben kértem a Tek. Urat, hogy gondoskodjék másrol, mert én tovább nem leszek gyermeke mellett, azt ígérte, hogy majd tavaszszal le jövén elintézi a dolgat. Én azonban egész erővel iparkodtam mindég – de hijában – a gyermek formálásában.
Igéreti szerént el jött a Tek. Úr, az igaz, Majus eleinn egész háznépével egygyütt, és es eggy hétig itt mulatott; de, Andrist még tsak meg sem szóllitotta, annyival
*szóllitotta <,meg>, annyival
inkább meg nem fenyítette engedetlenségeért – mellyenn én nem győztem, sőt még most sem győzök eléggé tsudálkozni – azonban semmi jobb rendelést sem tett semmi tekintetben. Atya az illyen? Igy, a gyermek ezen nagy engedetlenségének tsak elnézése
*elné[.]é[..] [Átírás.]
s hallgatása miatt osztán, még sikeretlenebbé lett az én iparkodásom az egész oskolai esztendő végeig; úgy hogy én még tsak arra se mehettem rá, hogy examenre az specimeneknek irássokra rá birhattam vólna a kis urfit. Augustus utólsó hetiben ismét eljövén a Tekintetes Úr, akkor osztán megfenyitette Andrist, az igaz; de már akkor késő vólt; ha azt Majusban el nem mulatta vólna, okosabb is, hasznosabbis lett vólna a fenyítésse.
Én példám s magam viselete általis igyekeztem formálni a gyereket. Soha még tsak eggy bálba se mentem; a Kávéházakba nem jártam; éjjel nappal otthon vóltam; üres óráimat irással vagy olvasással
*olvas[.]ssal [Átírás.]
tőltöttem; soha semmit ebédig sem nem ittam, sem nem ettem; dél után sem estig, még tsak gyümöltsöt sem; mindíg tsak vizzel – néha serrel – éltem egész Médárd vásáraig, mert az akkori hitván Pétzeli uj bort tsak akkor kezdettem ki, mellyet T. Szemere Ábrahám Ur vert tsaprais akkori itt létében. Mégis engem Andris, mikor leg először (:Martiusban:) fenyités által probáltam ötet engedelmességre vinni, szemtöl szememben
részeges disznónak, gaz embernek, hutzfutnak etc. mondott. Innen lehet sajdítani, mitsodás vólt az én életem Andris mellett. Még is az emlitett levelben ez is ott van:
a fiammal semmit nem gondolt etc.
vígan élte világát etc.
A többi másszorra marad. Egész tisztelettel vagyok –
a Tekintetes Úrnak
alázatos szolgája
Beregszászi Pál.