HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Beregszászi Pál – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1815. június 28.
Tekintetes Úr,
drága Jóakaró Uram!

Már a 4 elküldött árkusokhoz tett tzédulámban emlitettem, hogy én Tekintetes Kazintzi István Ur miatt nagyon megromlottam. Hogy? most rövidenn leirom.
A nevezett Úr Pestre hozván engem fiával s eggy öreg Tót aszszonnyal October véginn 1813bann, száz forinttal hagyott itt magunk asztalára bennünket; de megigéri, hogy haza menvén mindjárt küld többet. Azonban soha Januarius 14dik napjáig tsak eggy Krajtzárt sem kaphattam töle. A száz forint tsak hamar elfogyott; mert abból nem tsak élni, hanem két öl fát, s holmi konyhai eszközöketis kellett venni. Költsönn – noha szeméremmel esett – kértem, de nem kaptam; még Doktor Szombati Urtol sem. És igy kéntelen vóltam a magaméhoz nyúlni, és azt – nagy megromlásomra – mind el költeni s úgy szólván vesztegetni, melly állott 72 Rforint ezüst és 9. species aranyból. Én ezen régenn sugorgatott pénzemet olly véggel hoztam el magammal, hogy jó nagy Cursusra várván vele, papíros pénzért eladjam, és a téli, s tavaszi Debretzeni Vásárokkal haza – Muzsajba – küldjem szegény beteges és 5. neveletlen gyermekével nyomorgó testvéremnek segíttségére, s szölömnek miveltetésére. És mi lett belőle, hogy ezt nem tehettem? Az, hogy szegény testvérem akkor tavaszszal*
testvérem tavaszszal [Beszúrás a sor felett.]
négy jó ökrömet, mellyet kezénél hagytam, a szükség miatt páronként el adni, vagy inkább elvesztegetni és az árát kenyérnek valóért el költögetni kéntelenittetett; és a szőlöm azonban miveletlen veszett. Hát nem tetemes megromlás-é ez? El keseredik szívem, mikor rola gondolkodom!
Az emlitett arany és ezüst pénzemből nekem Tekintetes Kazintzi István Úr még tsak 20. forintot forditott viszsza; aztis pedig tsak a mult esztendőben Septemberben, mikor innen a fiát el vitte; és a többi mind e mái napig oda van, és meg nem adta. Nem tsak meg nem adta pedig, hanem azon kivül, a mult szüret után a Dorgóbol ollyan motskoló levelet irt s küldött nekem Tekintetes Zsiday Sándor Ur által a Tekintetes Úr, a melly hitel felett való. De most abba kell hagynom, mert megyen a Postára az Ujság. Az Aszszony Ö Nagyságát alázatosan tisztelem. Többire magamat tapasztalt jó indulatiba ajánlván alázatos tisztelettel vagyok
a Tekintetes Úrnak
drága Joakaró Uramnak
Pesten Jun. 28. 1815.
El sem olvashattam
a mit irtam.
alázatos szolgaja
Beregszászi Pál