HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Dukai Takács Judit – Kazinczy Ferencnek
Duka, 1815. március 6.
Duka, 6a Martius 1815.

Szomoruan s könnyek között fogok az íráshoz s könnyeznek vélem minden barátim s minden hív hazafiak, kik szerencsések voltak ismerni a mi elhúnyt kedves Pataky barátunkat, s tudják kit vesztettünk. Valóban az ő megérettsége, szép talentoma igen sokat igért s hazánk nagyot vesztett el benne.
Bizonyos vagyok, hogy a Tekintetes Úrnak Virtusokkal telt nagy lelke érzékeny fájdalommal vette e gyászos esetet, azért bátorkodom szives részvételemet kiönteni; enyhűl a fájdalom ha magát kitörheti szűk mellünkből. Oh vagy talán a Tekintetes Úrnak ez által ismét ujra felszaggatom sebeit, de lehetetlen hogy elrejttsem könnyeimet. Oh hogy mindig a jobbaknak kell a fatum’ játékainak lenni; gyakran végig hasitja a villám a hasznos tölgyet s a tüskebokor épen marad mellette. Nyugodjanak hamvai; már vissza nem hozhatjuk őt, a barátságnak s tiszteletnek adóját lefizettük iránta.
Hogy Septemberben nálunk volt báró Wesselényivel s Döbrenteivel, írtam hozzá is akkor hevenyében, elküldöttem neki, de már mint beteg úgy vette, s Döbrentei írta hogy ő nem is láthatta mert beteg ágyában elkeveredett. Miólta halálának hírét vettem, azt gondolom, hogy akkor a jövendőlésnek lelke énbelém szállott, íme elküldöm méltoztassék olvasni.
Elküldöm azt is mellyet most írtam midőn a szomorú hír felől tudósitattam.
Megküldöm drága Tekintetes Úrnak Horváth Elek barátom’ verseit, mellyeket a múlt esztendő’ végén küldte hozzám. Édes Atyámnak mély tiszteletét alázatosan jelentem, a Mélt. grófné’ kezeit csókolom s magamat megbecsülhetetlen gratiajokba ajánlom. Éljen a Tekintetes Úr boldogúl és sokáig, ne hogy édes hazánkat még sokkal mélyebb s kipótolhatatlanabb gyász kövesse.
U. I. Ma vettem egy igen furcsa levelet, a melyben ugyan vagynak szép útmutatások s követésre méltók, de mindazonáltal leginkább csak az jön ki belőle, hogy jobb volna ha verseimmel elhallgatnék, mert ha igen eltalál bennem hatalmazni a gazdasszonyság fog csorbúlást szenvedni. Én azonban csak a Tekintetes Úrnak becses leveléhez tartom magamat ’s az lesz mindig támaszkodó-oszlopom; ha embereket rágalmaznék s kártyáznék, mint némelly más asszonyokat és kiasszonyokat látok, akkor lehetnék, de ha szünóráimba verseket irok, nem lehetek. Éljen a Tekintetes Úr fris egészségben.