HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Gyarmathy Sámuelnek
Széphalom, 1815. január 20.
Dr Gyarmathy Samuel Urnak.

Döbrentei barátunk írja hogy Te, Uram, azt a’ fáradságot veszed magadnak, hogy kiszemeled Neologismusaimat, ’s melléjek készűlsz rakni, hogy az ollyat a’ magyar mint mondja-ki. Ennél engem nem érhetett örvendetesebb hír. Régen kérek mindent a’ kit arra méltónak ítélek, hogy cselekednék azt; de ezek elégnek tartják újításaimat kárhoztatni; némellyek épen nevetnek, a’ minél könnyebb semmi nincs. Én a’ te érdemeidet ismerem ’s tisztelem, ’s Tőled mindent várok. Pirúlás nélkül vallom meg majd, hogy tévedésben voltam, ’s mint hív barátja a’ Valónak,*
Valonak [Emendálva.]
ragyogni fogok, ha nevem, mint rossz Iró’ neve, örök homályba süllyed is. Veszítsek én, csak a’ köz ügy nyerjen! – De minekutána velem e’ nagy barátságot közlöd, nem közlenéd azt a’ másikat is, hogy theoriámat is czáfolnád-meg, mellyen a’ D. és B. életekben vittem a’ Publicum’ elébe? Anathémát fogok eretnekségemre kiáltani, csak lássam, hogy vétkes úton jártam; ’s a’ mennyei világosságnak nem volt buzgóbb hirdetője a’ Saulusból vált Paulus, mint én leszek az új tudománynak, csak verettessem-le általa. Én szívesen kerestem a’ Valót, ’s érdemlem*
érdemlek [Átírás.]
hogy szemeim azt megláthassák. – Kérlek, Uram, mihelytt munkáddal készen léssz, méltóztassál azt velem látatni. Hogy kérésemet annál hajlandóbb légy*
legy [Emendálva.]
teljesíteni, kivallom neked hogy már elkezdettem dolgozni Értekezésemet, mellyben azt a’ mit a’ D. és*
mit D. es [A névelő sor feletti beszúrás, az ékezet emendálva.]
B. életekben elmondottam, ismét, ’s most bővebben, mondom-el. – Fogadd-el szíves tiszteletemet, ’s hajlandóságodban tarts-meg.
Széphalom Januar. 20. 1815.