Duka, 26. novemb. 1814.
Nagy érdemű tettes táblabiró úr! Reszketve de mégis nagy örömmel teljesitem szívemnek ezen kívánságát, hogy gyenge munkáimat mint hazám legelső túdósával közöljem; s valóban vétkesnek is tartanám magamat, ha ezen indulat eléggé nem uralkodnék szívemben. Fölfedezém ezen titkomat Berzsenyi barátomnak s vérszerént való kedves atyámfiának, a ki is bátorított s megerősített feltett czélomnak teljesítésében. Eléggé megvagyok győzettetve a Tekintetes Úrnak nagy lelke felől s bizonyos vagyok benne hogy egy hazai lánynak szívből eredt verseit félre vetni nem fogja, ha nem a benne levő érdemeért is, legalább a szép szándékért jó kedvvel fogadja. Én a Tekintetes Úrnak kegyes pártfogásaiért, bölcs tanácsaiért s tetemes hibáimnak minden kegyelem nélkül való kitöröléseért alázatosan könyörgök, melly kegyességét mivel mással, mint elmémnek utóbb nyiltabb virágaival hálálhatom meg.
Az alacson lelkek ellenem keltek s kárhoztatják bennem a természeti talentomnak gyakorlását; de én inkább szeretem édes hazámat mint az ő tetszésöket. Csánki
*Csányi [Emendálva.]
Sofie, a kiről itt egy darabom vagyon, Vas-Vármegyénknek egy szép Kis Asszonya volt, a kit már csaknem Hymen’ küszöbéről s kedvese karjai közűl ragadott el a halál; a többiekről úgy vélem, nem szükséges az én magyarázatom. Ha kedvet lelek a Tekintetes Úr előtt több munkáimmal is fogok udvarolni; magamat tovább is gratiajába ajánlom, s a Méltóságos grófnénak kezeit alázatosan csókolom.