Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Barátság édes Hangja annak ajakiból, ’s Tollából, kit tisztelünk, ’s szeretünk, a’ leg kellemetesebb leptetéssel bájollya meg a’ Lelket; Dicsekedve számítottam mindenkor főbb szerencséim, ’s kedvesebb óráim közé azon üdő pontot, a’ midőn több esztendők előtt Berényben¹ két ízben Nagy Érdemű Barátom Hozzád szerencsém lehetett; Meg ujjultak ismét azok Levelednek vételével, a’ midőn ujra Barati szavaidnak hangját rokon érzéssel fel esmértem: – El felejteti egy üdőre szomorúságomat azon gondolat: Hogy el hunyt Barátunknak emlékezetén, kit mind ketten olly igen szerettünk, szollamlánk meg, és feltalálánk ismét egymást: Legyenek áldottak Hamvai, és emlékezetének meg örökösítése támaszszon a’ Jók közül helyébe olly Honnyi Lelkeket, a’ mi csodást Ő benne el vesztettünk! Csehynek Irásait ez uttal csekély Jegyzékeim mellett Trattner Urnak által adtam a’ végett, hogy azokat biztos kezek altal Helmeczy Ur utasítása szerént Széphalomra által küldgye; éppen ma irtam itt Pesten léttemben Testvérének, Pozsony Vármegyei Fiscalis Csehy István Urnak is, mind Báttyának Josefnek festett képe meg küldése, mind egyébb maradvány Irásairól való bővebb Tudosítás eránt; Meg irtam Nékie, hogy Képét egyenesen Trattner Urnak ide Pestre küldené^* meg.

Csehynek hozzám irott Levelei Bizonyságot tésznek, mennyire Sohajtott Barátságod utánn! És melly exaltált érzéseket támasztottak Lelkében Leveleid, mellyekkel kesőbb őtet meg tisztelted. Valóban felejthetetlen veszteségünk közé számítom, hogy őtet sem én, sem Te többé nem láthattyuk; – Én őtet köz katona ruhában láttam, ’s öleltem utólszor, a’ midőn a’ Gyöngyösön fekvő Reservától meg látogatott: ’s akkor esmértettem meg őtet Berényben jó Barátimmal, jelesen Tekintetes Stegnerné Házával, kikről Leveleiben folyvást emlékezett.

T. Stegnerné, valamint Laczkovics László Ur is egésségesek; meg mondottam mind kettőjüknek a’ Baráti üdvözlést. Kedvesen vették azt, és viszont való szíves Tiszteletöket tészik általam. Stegner Elíz Néhai Districtualis Fő Notarius Dósa Antal Ur Özvegye éppen e’ napokban tért Bécsből viszsza, a’ hol Tavasz olta Attyánál Obrist Lieutenant Stegner Urnál mulatott, és részesült a’ Bécsi pompás örömökben: most viszsza fog vélem térni Berénybe; a’ Barátság karjai közé, hol kellemetes Társaságában ismét részesülünk: meg olvastattam véle Leveledet: a’ Baráti csókot is én vettem által, mellyről^* tollam által ezennel számot adok: Ő mostan virágjában lévő szép aszszony, és a’ szép elme, derültebb okosság kérkedékeny hívság nélkül egygyesültek benne. Örömmel értettük^* kellemetes hír adásodból házi Bóldogságodat, melly előttünk leg valódibb Áldás, és leg érzékenyebb Jutalmok a’ Jóknak; Add tudtokra ezennel kedveseidnek hódoló Tiszteletünket. Stegner Elíz magányos özvegy, két esztendeig tartó házassága után eggyetlen leánykája is meg holt; – Nékem, ki viszont dicsekedve említem hasonlóan házi Boldogságomat, egyetlen egy Júlia leánykám van, ki a’ 13^k esztendőt fogja nem sokára be tölteni, és tellyesíti atyai örömeimet. – Hivatalos foglalatosságaim között kevés üdőt fordíthatok egyébb Tárgyakra, mellyekkel ki terjedtebben használhatnék: itt igyekszem azokkal kedveltetni Nemzeti Litteraturánkat, kikkel szorosabb kapcsolatban vagyok: Munkáidra is 12 számmal szerzettem Előfizetőket, kik ki nem térhettek Buzdításaimnak: kevesen vannak közöttünk, kik a’ Szépnek érzéseig fel hatottak volna! Nagy kún kerület beli Fő Fiscalisunk Laczka János Ur Tiszteletét üzeni általam: és ha mi hír adások kívántatnának Bessenyei György eránt, mellyek kivált Bécsben töltött üdő pontyát tárgyaznák; ajánlya általam kész szolgálattyát: minthogy Bécsben sok üdőt töltött azon érdemes Hazafinak Társaságában, és szorosabb kapcsolatban volt véle. – Hát Csehynek Morvában hátra hagyott Irásait meg szerezhettyük é? Én ugyan ez eránt meg kértem mind a’ Kálloi Plebanust Fő Tiszt. Csehy László Urat, mind fent érdeklett Fiscalis Csehy István Urat, kit, valamint Csehy Ignáczot leg fiatalabb öccsöket is jól esmérem, minthogy mindnyájan Pesten tanulták Iskoláikat Attyoknak ott laktával.² – Testvér Húgokat 1812 Eszt. egy Pap, ki Olgya vidékén káplánkodott, dühös^* szerelemből meg lőtte: Özvegye volt Gaal nevezetű birtokos Nemes Embernek, ki a’ Bécsi Gárdából lett haza mente utánn Feleségül vette, és nehány esztendőknek el töltökkel özvegyen hagyá; eként azon egy esztendőben kettős csapás, és szomorúság érdeklé őket, ugy életben lévő edes Annyokat is. Ezekkel be zárom Levelemet ’s álhatatos Tisztelettel vagyok. JBerényben 8^ber 28^kán Pestről lett haza érkezésemmel, ’s jelen Levelem holnap végével küldöm ismét Pestre.

Az Orosz, és Burgus Monarchákat láttam! Azokról az Ujság Levelek bőven fognak emlékezni.