HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Sipos Pál – Kazinczy Ferencnek
Tordos, 1814. május 10.
Tordos, 10 Maj. 814

Édes Hiv Barátom!

14dik Apr. irt leveled datumabol vetem fel, hogy a Discursiok eleibe téjendő levelem még akkor nem vehetted. A posta jarásábol ugy látom hogy levelezésünk 6 hét alatt circulál egyszer.
Leg érzékenyebb illetődést vettem abbol, a’ mit a’ Debreczeni utbol következett nyavaljádrol irtál, – pedig hogy jobban vagy már!
Irod innep harmadnapi Vendégidet és az ott foljtatott itéleteket. – Kézy Prof. velem egy itéleten volt; én is ugy hiszem hogy a’ fenn forgott deakság nem Ciceroi – ’s ha tettszik, épen nem: tsak az a’ külömbseg köztünk, hogy én magamrol tészem az itéletet: ö pedig én rólam… de még is, miert épen nem Ciceroi? Contrasztya leszsz hát talám annak? A’ Festök a’ napot, holdat elönkbe ábrázolják; mi reá esmérünk a’ festett napra – noha nem süti ki szemünket. Mi kell hát? magát Cicerot kell hát szorol szora ki irni, hogy a’ finnyás Criticus rá esmérjen. – Te vallod hogy reá esmérsz: de Te még ennél is többet; ö pedig még ennyit se. Ez ugyantsak mind el mehet:*
m[...]t [Átírás.]
de Prof. Kézy a’ Discursiok philosophiai*
philosopiai [Átírás.]
értekéről is ítéletett tett, – ezen csudálkoznom kell, mert ugy tudom, nem Fachja. Prof. Rozgonyit miért hozzam elö, a’ ki még a’ Keresztfa alatt is bizonyosan azok közé állott volna, a’ kik kiáltották – Feszitsd meg! Feszitsd meg!
Azt nem tudom találhatik e Censor, a’ ki Discursioimat nyomtatásra menni engedje; de tudom azt, hogy a’ Porkoláb felett mondott Oratziomat sem engedték meg a’ Pataki subdelegalt Censorok; hanem az Öreg Superintendenshez kellett küldenem, a’ ki reá irta Bátrann ki nyomtattathatik. Ugyancsak arra az esetre is, ha a’ ki nyomtatás el maradna, Te benned én egy Publicumot nyertem meg: Te magad irod, hogy gyözö ereje volt rád nézve; nekem ez eleg, ’s nem kell több. Már elöre képzelem örömemet, midön látni fogom ez utánni irásidbol az idealismust még elevenebben pislogni. A’ világosság a’ te tolladrol foljon a’ Publicumra; és utat csinál magának.
Ha esmérné K. Pr. miljen kész*
[Bizonytalan olvasat.]
resignatioju emberrel vagyon dolga; meg hökkenne. Szerettem gondolatodat hogy a’ Moreau közlését el mellözted; a’ discursiok közlése következését is elöre meg tudtam volna irni: de bizonyos okokból nem akartam – esmérni kell az embert – de suo detractum putat, quid quid accessit alieno – értsd utánna.
Leveledbe látok*
la[...] [Átírás.]
egy Citatiot a’ Discursioimból.*
Discursioimból. [Az utolsó betűket tintafolt takarja.]
Tolle visum: ubi erunt colores? ez nálam igy van – an uspiam colores? Ez kéttsegesnek láttszik elöttem jo e vagy nem; ki potlást kiván. p. o. Tolle visum: quæro, an uspiam colores? de nékem igy nem tettszik, tehát a’ többit is az elébbi modon kell igazitni. p. o. Tolle auditum: ubi clangor? Tolle sensus omnes: ubi mundus existet?
Noha a’ discursiok vége felé is, találsz oljat a’ mi a’ Philosophiat hozzá engeszteli a’ keresztény vallás tudományához, a’ hol osztán igy concludalok – Quodsi hæc neminem offendant. etc. a’ mi olyas, jó lenne meg külömböztetni – nem dülös – hanem ritkitott betükkel. Azonban egy Præfatiot is irtam eleibe. – A’ melj kérdéseket meg ujitasz a’ Vignettekröl, azokra feleltem már. – A’ Barcsai iconjára nézve gondom leszsz kivánságodat minél hamarébb teljesitni. – Mibe vagyon a’ márvány tábla készitése dolga?
– Légy egésségben –