HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Fejér Györgynek
Széphalom, 1811. február 27.

Universitásbeli Prof. Fejér György Úrnak, Pestre.

Széphalom, Febr. 27d. 1811.

(válaszképen Januar. 30d. írt levelére.)

Anthropologiád Patakon találtatott ’s olvasom nagy gyönyörűséggel. De egyéb munkáidat ott hijában kerestetém. Minapi levelednek eggyik czikkelyét tehát öszvehasonlítottam, mellyben a’ Szépről szóllasz, munkádnak kimutatott lapjaival. Engedd, hogy felelhessek; – sőt engedd, hogy elébb munkád felől szóllhassak.
Ez a’ könyv kincs a’ magyar Publicumnak. Úgy írod, elfogytak exemplárjai. Tehát a’ könyv újra fog nyomtattatni, ’s adja a’ nemzet Geniusa, hogy esztendő alatt ismét elfogyjanak, ’s harmad ízben kelljen kiadnod. Én azt hittem, hogy az illy nemű munkák nem csinálhatják szerencséjeket e’ könyv-nem-szerető népnél, és hogy annak Olvasóji egyedűl azon csemegéken kapnak, mellyeket Kis István adogat-ki. Melly igen örvendenék nemzetemnek,*
nemzete[.]nek, [Átírás.]
ha e’ könyvet nem csak azok olvasnák, a’ kik a’ Tudósoknak*
Tudósok[.]ak [Átírás.]
boldogtalan seregekhez tartoznak, hanem a’ szűlék is, ’s mind azok, a’ kik nevelnek. De ezt alig merem remélni. Kérded: miért? ’s felelek: Nem hiszem, hogy értsék. Hiszen és is sok helyeken majd megszakadok belé, és még is nem értem. Elmélkedtem rajta, mi tészi, hogy én folytába nem olvashatom, hogy engem kifáraszt, más pedig annyira kap rajta, hogy már újabb kieresztés felől kell gondoskodnod; ’s a’ titkot az fedi-fel előttem, hogy sok olvasó holmin elsíklik akár érti, akár nem; mellyet én nem örömest teszek.
Ha a’ dolog volna egészen ismeretlen előttem, ezt nem csudálnám: de azt magamról nem mondhatom. – A’ németek sajnálják, hogy Kant sem igen tisztán, sem igen szépen írni nem tudott, ’s örűlnek a’ Garve popularitásának. Te a’ kettő közzűl mellyíkhez jársz közelébb? Ezt határozatlanúl hagyom, mert a’ dologban incompetens Bíró volnék: de azt ki-merem mondani, hogy az a’ szörnyű Misoxenia, mellyel mindent, mindent, magyarúl akarsz kimondani, nem Metaphysicai Íróhoz illő.*
Metaphysic[...] illő. [Átírás és beszúrás a sor fölött.]
– Ez egész erejével azon igyekszik, hogy az ideákat minél tisztábbra hozhassa, minél tisztábban megjegyezhesse, ’s ez az Automania mindent öszvezavar. Mi p: o: az a’ kerékhosszú p. 331. (értem én, hogy itt az adjectivum, hosszú, substantivumi jelentésben áll, mint a’ német mondja a’ líneát Länge-nek.) ’s mit nyersz vele, ha mellé kell tenned parenthesisi rekesz közzé a’ circulust? ’s a’ centrumot mire való szék-nek nevezni – talán azért, mert a’ magyar szakácsné a’ tojás’ sárgáját székének nevezi –? Millió könyv mondja bár a’ circulust kerék-hosszúnak ’s a’ centrumot széknek – ha millió nem éri-el e’ végét, milliószor millió sem fogja – de az a’ teljes örökkévalóságig nem lesz sem circulus, sem centrum, mert ha*
a’ [Átírás.]
a’ centrum szék lesz is, a’ szék nem lesz centrum, és azért, mert nem minden kerek hosszú circulus; továbbá azért,*
<ez’> azért, [Javítás a törlés fölött.]
mert ez a’ négy syllabából álló öszve kapcsolt két szó eggy dolog’ kinyomására nem alkalmatos. Miért nem követéd az effélékben a’ németeket, kiket egyebekben háladattal követsz? Nem jobb vala e a’ Zirkelt karikának vagy czirkalomnak (körnek) nevezni,*
czirkalomnak nevezni, [Beszúrás a sor fölött.]
noha ez az utóbbik már a’ circinusra van ruházva, ’s a’ centrumot centrumnak? Mi volna a’ németek’ metaphysicájiból, ha ők is amazt Rundlange-nek, ezt gemeinschaftlicher Sitz-nek írnák! Azt ők nem cselekszik, mert látják hogy a’ purismus itt igen helyén kivűl volna. – Illyen a’ conscientia, temperamentom, ’s physiognomia. Mentse-meg az Isten Íróinkat a’ purismus’ haszontalanságaitól! mellyet én ugyan nem egyébnek nézek, mint rettenetes szegénységünknek spanyol szegény-legényi titkolgatását.
A’ Te munkád’ érdeme ’s hibáji felől akarék szóllani, és íme benne vagyok apologiámban.

Azt írod t: i:, hogy Logicádban megérentetted azon szükséges és közös Szépséget is, mellyet Kant után annyira nyomoznak, – az Eggységet. – Még gyermek valék, midőn Mendelssohnnak philos. Irásaiban a’ Külömbségben való Eggység’ ideáját megkaptam. De mi hát az az Eggység, melly ellen Epistoláim ’s Epigrammáim (ezeket nevezed) vétenek? Elolvastam ezeket, ’s mindeniknél kérdém ezt magamtól, de nekem a’ kérdés belűlről meg nem fejtetett. – Emlékezem, hogy midőn a’ Wesselényihez írt Epistola Pestre ért, az én Triásom’ eggyike, talán Vitkovics, nekem azt írta, hogy az ő füleiket sérti a’ sok idegen szó. Elővevém az Epistolát hogy kitöröljem, a’ mit lehet, hogy mind kitöröljem, ha lehet: de nem törlöttem-ki eggyet is, mert nem lehetett. Mi lesz úgy abból az Epistolából, ha azokat kitörlöttem volna? – Imé tehát nem szükségesen szép,*
szükségesen szép, [Az oldalhatáron megváltozik a kiemelés típusa, egységesítettük.]
ezt fogod mondani; quod erat demonstrandum. De én felelet gyanánt*
felelet <képen> gyanánt
ezt kérdem: hát osztán? – Vétek az Eggység ellen, mert két nyelv’ ’s több nyelv szavait zavarom öszve. – De nem Canusini more bilinguis! Prætextát és Ambroziát ’s gynæceumot szabad mondani: de nem volna szabad így: repdes humerusodon, önt ékes cæsariesed etc; és ezt azért, 1.) mert a’ prætexta, ambrozia, gynæceum, stadium, Halberzwölfe, pagát, pæán, gillet, nanquin, cravát, Larárium, nimbus,*
Larárium, <Consul,> nimbus<z>,
fest, és nagyon fest; humerus, caesaries*
[.]esaries [Átírás.]
etc. pedig nem festene. 2.) azért, mert ezek a’ szók ha a’ magyar lexiconnak nem szavai is: de szavai annak a’ lexiconnak, a’ mellynek nyelvét minden culturát kapott, ’s tudományokba béavatott fő érti és universális nyelvnek tartja. Hiszen ha ez nem lesz szabad, ha ez is vét az Eggység ellen, úgy még a’ Jupiter ’s más Mythologiai nevek említése is, úgy még a’ Jehova név is előhozhatatlan; mert ez és azok is tarkítják*
tarkítanak [Átírás.]
a’ magyar nyelv’ eggységét.
Vegyünk időt ennek mélyebb megtekintésére. – „Ime, (ezt fogod kiáltani) tehát az Episztola’ szépsége csak hangokban áll!” – De nem; ezt Fejér nem fogja mondani; mert tudja, hogy már a’ hangnak is, hogy már a’ szokatlan ’s el nem koptatott szónak is vannak szépségei; ’s mert tudja, hogy ezek a’ szók, ezek a’ hangok itt nem csak hangok. Úgy a’ Canova’ márvány Napoleonja is vét az Eggység ellen, midőn a’ franczia nemzet’ Bajnokját nem uniformban vagy császári öltözetében, hanem meztelenűl faragja. – Ez a’ meztelenség Canovánál (ezt mondhatná az Ellenkező) Napóleonnak úgy öltözetje, mint az Uniformis és a’ Császári palást: ez*
palást: <mert> ez
itt a’ Félistent mutatja. – Azt mondatám Ellenkezőmmel, a’ mit óhajték hogy mondjon, ’s felelek: A’ kis Wesselényinek is ruhája a’ prætexta; mert az a’ Zsibó, a’ hol ez neveltetett Római lelkű atyjától, Róma és nem Erdély. – De mit mondok bezzeg a’ Halberzwölfére, cravátra etc.? – Azt, hogy ha Sallust Római gravitással, és nem romlottságból – hogy a’ fertelmes dolgot fertelmes szóval jegyezze – a’ penevel és stuprummal élhetett: útálatból és haragból a’ kártyát-gyűlőlő ’s öltözetbeli bolondságokat nevető Epistolographusznak is szabad volt ezeket az idegen neveken nevezni. – – Ezeken az itt*
Ezek itt [Beszúrás a sor alatt.]
kimutatott idegen szókon kivűl én az egész Epistolában nem találok hibát az Eggység ellen.
Azt mondod továbbá, hogy „a’ melly kis darab’ megértésére sok jegyzetek szükségesek, vagy merő tudományos kifestések, objective nem szép, ha subjective szép is; ’s így nem szükségesképen, nem valóságosan szép.”
Példát reá: – Illyen az én Herculeszhez írt Epigrammám, illyen a’ szavas Idióta, lap. 12. Mennyi jegyzés, mennyi magyarázat állhatott vala Herculeszem alatt! Nem objective szép e e’ miatt, ha tudnillik szép? A’ Wesselényihez írt Epistola alatt is sok jegyzés van, valamint a’ Csereyhez írott alatt. De az a’ sok jegyzés annak a’ ki megolvasta, csak eggyszer állott ott, ’s a’ kiknek nem kell magyarázat, t: i: a’ kik a’ Zsibói istáló’ lovait neveikről, formájokról, színekről ismerik, a’ kik tudják ki volt B. Daniel Polyxéna, ’s Wesselényi Ferencz mit csinált, annak azok a’ magyarázatok ott nincsenek. – Eggy holnap alatt falomon fog függeni (engedj-meg örömömnek hogy el nem hallgathatám) eggy olajban festett Copiája a’ Corregió’ Iojának a’ Bécsi Belvederből. A’ ki vagy a’ Bécsi Originált, vagy a’ hasonló nagyságú Copiát nálam, látni fogja, megérti az itt következő Epigrammát:

CORREGIONAK IOJÁRA.

Elvesztem! ’s ah, lyányka,*
’s szép lyányka, [Javítás a törlés fölött.]
tebenned vesztem-el! E’ csók,
Melly ajakidra*
ajakadra [Átírás.]
nyomúl, engem is elragadott.
Félre, te Mennyrázó! fordúlj szép lyányka, ’s ölelj-meg;
Szedje az emberi lyány’ csókjait emberi száj. –

De megérti e az, a’ ki sem Bécsben a’ Belvedérben sem nálam a’ képet nem látta, ’s a’ vers felett csak ezt olvasná: CORREGIONAK IOJÁRA. Bizonyosan nem értené. Rossz e tehát az Epigramma? Meglehet hogy rossz. De ha rossz, nem azért rossz, mert jegyzés ’s magyarázat nélkűl érthetetlen.
Nem érem utól, mit akarsz ott mondani, a’ hol a’ tudományos kifestéseket hozod-elő. Kérlek, méltóztassál velem tudatni, ’s felhozni verseimben a’ helyet, (mert leveledben az én versemről vala szó) hogy megértselek. Addig csak azt, hogy Virgíl, Horátz és Lucrétz ’s mások a’ Rómaiak közzül, az affélét Szépségnek nézték, ’s kevélykedtek vele, ha a’ görög Irók’ virágaikkal ékeskedhettek. Csak olvassd Heynét Virgíl ’s Mitscherlichet Horátz előtt. Valóságos, szükséges, objectivus szépség e az illyen, én nem kérdem soha; kérdje azt a’ Metaphysicus, a’ ki nem érez, hanem analysál. Jól teszi a’ Művész, ha a’ Metaphysicus’ ideájival megismerkedik, ’s tőle megtanúlja, mi miért hat? de a’ Művész nem Metaphysicus, hanem Művész, ’s a’ Metaphysicus nem Művész, hanem Metaphysicus. Szeretném látni, melly Művészi productum lenne a’ mit Metaphysicus készítene, ’s melly Metaphysica a’ mit a’ Művész írna. Mengs és mások festettek is írtak is; de az azért esett, mert ők ’s Michel-Angelo ’s Leonardo de Vinci, Művészek is Metaphysicusok is voltak.
Hogy én az Æstheticát nem tanúlt, ’s Metaphysicán nem elmélkedő Versgyártót nem becsűlöm, megmutattam Æstheticai tárgyú Epigrammáimban, mellyeknek a’ Pesti Vásárkor Te is veszed nyomtatványát; Horvátnak tegnapelőtt tettem eggyet postára, mert csak negyed napja hogy a’ nyomtatványok sajtó alól kiszabadúltak. De, úgy tetszik, ismérem az Æstheticának is határát, kivált míg azokat úgy írják, hogy azt kellessék reá mondani, a’ mit a’ Bouterweckére mond Jénai vagy Hálai Recensense, hogy nem érti maga magát. Egyéberánt ezt*
azt [Átírás.]
tanúltam Contitól Emília Galottiban, pedig Lessing értett a’ Metaphysicához:
Klastromba vele, a’ ki tőlünk (a’ Festőktől)
akarja tanúlni, mi a’ Szép.
Feljebb csak az idegen szókkal élést mentettem. Engedd kérdenem, ha hibának tartodd e, hogy Cicero, Seneca, Martiális, Juvenális görög szóllásokat is egyvelítettek deák textusokba? Vitkovicshoz írt Epistolámnak utolsó szava: φοβεςοτατως; a’ Dezsőffyhez írtban pedig ez a’ két jámbusi hemistichium van, magyar pronunciatio szerént mérvén a’ syllabákat:
Τλήμων άρετή,
Λογορ άρ εις!
Fordítsd magyarra, iktassd magyarúl oda a’ szókat, ’s lássd mi lesz.

„Fájdalom! legtöbbnyire Poetáink különös önnön ínyökhez, vagy némelly elnevezetesedett Szerzőnek ízléséhez festik magoknak a’ Szép’ képét.” ezt írod levelednek említett czikkelyében, feljebb valamivel az előhozott rendeknél.
Ha ez csak annyit tesz, mint az, hogy nem elmélkednek a’ priori a’ Szép’ természete felől, úgy azt igen hibásan teszik, úgy nem egyebek, mint servum pecus. De ha ezt is teszik, mit kövessenek, ha vétket csinálnál nekik abból, hogy vagy tulajdon ínyeket követik, vagy azon Íróknak példájit, kiket megszerettek? Már abban is van érdem, ha mást szerencsésen követünk, ha az ironiából esik is, mint Göthe a’ régi német Poetákat, és – ha nem volna superbum magamat hozni-elő példaképen – én a’ Tövisek és Virágok-ban*
Tövisek<ben> és Virágok-ban
lap 14. A’ SZÉP*
lap 14. a’ SZÉP [Átírás.]
és A’ JÓ Epigrammában. ’S azért hogy Göthe, az én bálványom, a’ maga isteni Achilleiszét a’ Homér’ példája szerént írja, nem kell e ezt imádva csudálni? Jaj annak, a’ ki ezt nem tudja! – Ti a-prioristák messze mentek. – Néktek az a’ versem, mellyet tavaly a’ bennünket-boldogító házasságra írtam, várástok alatt volt, mert a’ Párizs almája miatt támadt meghasonlást hoztam-elő, melly néktek elnyűtt portékának tetszett – mert a’ Párizs nevével a’ Jupiter’ Homloka’-szűltje Antanaclasist*
Antanaclásist [Az ékezet törölve.]
ejt, – mert Istenek kellenek a’ dolog’ kivitelére. Nékem semmibe sem kerűl rossznak ismerni eggyik vagy másik darabomat, ’s a’ kik darabjaimat ismerték, ’s többé nem lelik, mert elégettem, tudják, hogy kezem’ mívét nem imádom. De szeretném tudni, hogy Göthe vétett e, hogy Iphigeniát teremtett ’s ismét színre hozta a’ Thyestesz’ vacsoráját?*
vacsoráját<;> [Javítás a törlés felett.]
’s Schiller vétett e, hogy Jupiterrel perleti a’ poétát, hogy őtet olly szoros környűlállások köztt hagyta? ’s Antanaclasist*
Antanaclásist [Az ékezet törölve.]
csinálni ellenkezik e a’ Szép’ törvényeivel? Ha illyeneket tanít az Æsthetica, nekem nem kell Æsthetica! –
Úgy hiszem, hogy nincs szükségem azt az állítást tenni bérekesztésűl, hogy belőlem nem néki-hevűlt vítatás szóll; inkább becsűllek Tégedet*
Tegedet [Az ékezethiba emendálva.]
és magamat mint hogy azt a’ gyanút feltenni akarjam. Sőt megszóllításod nekem bízodalmat, még pedig barátit, mutat, ’s érzem, hogy az mit érdemel. Élj szerencsésen, tisztelt Férjfiú, ’s szeretetedre tarts tovább is érdemesnek.