Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves Atyámfia Édes Barátom! Regen tartozom vállosszal és még sem mutatod haragodat, az Isten áldjon meg! Ez az Esztendő nékem ha éppen nem az^* is mint Koczebue nevezi: Dasz merkwürdigste meines Lebens – de egy a’ leg nevezetessebbek közzül; melybe a’ leg terhessebb munkák, a’ sok és nagy utazások ’s némely nagy változások^* nállom egymást váltyák fel – azért mélto bennem el-nézned egy kis el-késést. Az elsőt nem akarom magyarázni. Az utazások^* mikor csak hátra maradást egyéb dolgaimba nem tesznek Elementumim. A’ mult holnapba Marburgba, és onnét Grätzbe lévén sok szép tapasztalásokat tettem és tetettem véllem vólt idősb fiammal, Ki most Juratus a’ Curianál. – A’ többi közt Csáktornyátol nem messze dél felé, a’ Drávához még közelebb a’ Krusanetzi erdőbe egy nagy Tölgyfa alatt melynek vastagsága és rovátkos kérge egynéhány száz esztendőknek viszontagságai meggyőzésével és által^* szenvedésével dőlfösködik – a’ legsetétebb sűrű erdőbe lévő kisded tisztaságnak is dél felől valo szélén, látogattam meg néhai B. emlékezetű Zrinyi Miklosnak Epitaphiumát, vagy inkább sir kővét, mely oly formába mint tul láthatni és a’ mennyire szem mertékem engede oly proportióba most is épen fent áll, és nagy Csendességgel buzdittya az embert mély gondolkozások közt Hazánk viselt Dolgainak ’s Naggyai Fatuminak siratására. – Mert el hiszem Te is tudod hogy a’ vadkan nem négy lábu vólt, hanem maga választotta magának inter dou mala. A’ kő circiter fél láb hijján két ől magasságu a’ földtől a Kereszt tetejéig, és másfél láb széles négy szegű. A’ betűk nem ilyenek hanem nagyok és egy sorba éppen ennyi van, ’s olly figurakkal pótolodnak a’ versek mint^* tul lathatni. Nem ugy van tehát mint Lehotzki Stemmatographiajába ’s egyebűtt is olvashatni. Mert ez szentűl van copialva.

Küldőm Csokonyai maga keze írásába egy mocskos fordittásat is. A deákba a’ mit eszébe nem jutván ki hagyott, magam bele írtam hogy a’ fordíttást meg lehessen ítélni. – Bár szegény jobbra fordította vólna tehettsegét! Még Somsitsét nem kaptam a’ mi^* van nállom is békötve van Epigrammai közül. – de […]^* leszek. 10. Sept. 1810. Az elhuzottaknak utóljárol rövid nap. – Haec interia. –

[A síremlék szövege:]

1664.

18. Novemb.

Epitaphium

Comitis Nicolai

a ZRINIO

Hic cadit invict[us]

quondam inter-

fectus ab Apro.

Zrinyi præda su-

is hostibus apta

magis ––

Qui tot mille fe-

ros ferre supe-

raverat hostes

Victor ab imma-

ni vincitur ip-

se fera ––

Ille quidem fini-

vit Opus vitæquo

Labores.

At Patriæ infelix,

incipit esse Labor

Ille quidem nos-

tros mirabitur

Aethere casus

Flebit ut illius

Nostra ruina ne-

cem. ––

Sors bona nil-

aliud mediis

servavit inarmis

Eripuit fato sors

mala nil aliud.

Quam sit in humanis sors impia

proxima rebus

Mortis in hoc

speculo quisque

videre potest.

[A rajz felett és mellett Kazinczy megjegyzése:]

Zrínyi Miklósnak sírköve Csáktornyától nem messzére, dél felé, a’ Drávához még közelébbre, a’ Krusaneczi erdőben eggy nagy tölgy alatt.

Ez a’ Krusanecz talán Krusócz is. Krusóczot Spangár pag. 72. említ.

Lássd a’ rajzolat hátulsó oldalát.

[Sárközy István megjegyzése a fordítás szövege fölött (a „nota bene” a cím feletti szám [XVI.] mellett van):]

Castis omnia casta. Ezeket a’ correctiokat valamely Pesti Piarista tette oldalaslag.

NB. Ez a Priapeiaba Carmen XXCIII

azaz 83^dik

[Innentől három kéz írása: normál szedéssel Csokonai (?) fordítása; dőlttel megkülönböztetve a fordítást kiigazító ismeretlen piarista bejegyzései (a javítás a magyar vers mellett, a javítandó szó aláhúzva) és Sárközy István kiegészítései (a latin versben). A lapok rektóján a fordítás, verzóján a latin szöveg.]

[A lap verzóján:]

[A következő lap rektóján:]

[A lap verzóján:]