Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Képzelem, hogy valamint mások sokan, úgy a’ Tekint. Úr is a’ Magyar Kurirnak ezen esztendő kezdetétől fogva való halgatásán tsudálkoznak, annak előfizetői pedig bosszonkodnak – Ennek nem én, hanem az én Aesopus termetű, ábrazatú, és fekete lelki isméretű újság iró társom, és az ide való Csász. Universitásban magyar nyelvet és litteraturat halgatok nélkül szűkölködő Professor Márton Jósef a’ valóságos okai. – Az elsőbb, a’ kit én 12 esztendővel ennekelőtte, nem kénszeritésből, nem a’ Felsőség parantsolatjából, hanem egyedül, szegény sorsán való felebarati szánakozásból,^* harmadosnak, magam mellé vettem, minekutánna minden jövedelmét a’ Bécsi ringyokra költötte, és sem a’ törvény utján, sem a’ Fels. magyar Cancellária előtt, a’ köztünk való^* Contractust fel nem forgathatta, következésképen, a’ Kurir jövedelmének felét meg nem nyerhette vólna, két vagy három esztendővel ennekelőtte, a’ Kurir birasára régen vágyakodó Márton Jóseffel ellenem titkon öszve szövetkezett, és éjjel nappal abban törték a’ fejeket, hogy engemet 18 esztendőtől fogva sok munkával és fárattsággal keresett kenyeremtől meg foszthassanak. De arra semmi alkalmatosságot nem találván, a’ múlt 1809 esztendőnek Aprilis hólnapjában, a’ Fels. Cancelláriának el mellőzésével, az ide való Policey HofStellénél avval vádoltak, hogy én azon tábori parantsolatot, mellyet Generalissimus Cs. Kir. Fő Herczeg Károly Aprilis 6-ik napján ki adott és én a’ következett napon, a’ 28-ik Kurirban a’ Magyar Publicummal közlöttem vala, rosszúl forditottam, annak valóságos értelmét meg változtattam, abból sok szót ki hagytam, és hogy Napoleon Fr. Császárnak /:most már sogorunknak:/ vitéz tetteit mindenkor magasztaltam, ’s annál fogva frantziásan való gondolkozásomat a’ Publicum előtt ki mutattam.

Ezt a’ hitetlen vádat a’ nevezett Policey Hofstelle a’ Fels. Magy. Cancelláriával közölvén, arra illy officialis választ vett, hogy azon tábori parantsolatot senki jobban nem fordíthatta vólna, hogy annak értelme legkissebben sem változtatott meg, hogy abból semmi ki nints hagyva, és hogy a’ miket én a’ Napoleon Császár vitéz tetteiről a’ Kurirba irtam, azokat a’ Policey HofStelle censurája alatt lévő Bécsi Német és deák ujságokban fel lehet találni.

A’ Fels. Magy. Cancelláriának ezen feleletével Márton Jósef és az ő testi lelki baráttya, és czimborás társa Engel a’ magyar nyelvet igazán nem értő magyar könyveknek censora, a’ kiknek életemben soha semmit sem vétettem, meg nem élégédven Marton, a’ politica dolgoknak^* akkori kórmányzóját, és a’ Magy. nyelvben tanitványát circumveniálta, és előtte engemet rútul le festett, és Jakobinusi indulatu embernek^* lenni mondott. Ez a’ különben szelid, kegyes és jó úr az ő gonosz vádjának hitelt adván, a’ Fels. Cancelláriához egy handbilletet küldött, mellyben azt kivánta, hogy engemet és gonosz czimborás társát, és az egész vád első kikoholóját Pánczélt a’ Kurir írasátol fosszon meg ’s azt bizza Márton Jósefre.

De a’ Fels. Cancellária a’ vádnak kútfejét mingyárt általlátván, és az én ártatlanságomról is tökelletessen meg lévén győzettetve, a’ Fő Herczeg rendeléset nem eszközlötte, hanem a’ vádnak szoros meg visgálását Magyar Országról való vissza jövetelére halasztotta, ’s azt a’ múlt Januariusban végbe is vitte, és maga reám nézve igen kedvező opiniojával egyűtt. Eő Felségenek, a’ ki e’ dologról tellyességgel semmit sem tudott,^* az udvarhoz fel küldötte, mellyre hogy még eddig a’ Kir. kegyelmes resolutio le nem küldődött, a’ felette meg sokasodott instántziáknak, de főképen a’ jelenvaló soha nem képzelt nagy következésű környülállásoknak, úgymint, Fels. Urunk igen kedves első szülött leányának, Mária Ludovica Főherczeg Asszonynak Napoleon Császarral való megmátkásitatásanak,^* és a’ mennyegzői fényes készületeknek kell tulajdonitani.

Tekint. Uram! böltsen által láthattya az Úr, hogy ennek a’ két gonosz denunciansnak hazug vádja, jövendőben, a’ Magyar nyelvre és litteraturára nézve káros következésű lehet. Hogyha ők, nevezetessen Márton, érdemek szerént meg nem büntetődnek, ők másszor is alkalmatosságot fognak gonosz feltételeknek eszközlésére keresni, melly miatt, könnyen meg eshetik, hogy a’ magyar újsagok, mellyeknek sok ellenségi vannak, egészlen el töröltetnek. Azért is szükséges vólna nemzeti ditső nyelvünknek fenn tartasára, ha nehány igaz szívű magyar Vármegyék ezek ellen a’ gonosz emberek ellen satisfactiot kérnének, ’s annál fogva a’ vádoskodást meg akadályoztatnák. De ezt a’ Kir. resolutiónak lejövetele előtt mivelni nem kell; mindazáltal addig is lehetne a’ nemzeti nyelveket igazán szerető urakat előre disponálni, és egyik Vármegye gyüllésében megemliteni. Több Vármegyek is találtatnak, a’ kik Tek. Zemplén Vármegyének jó hazafiuságát követni fogják.

Most^* már a’ jelenvaló mennyegzői környülállásokról. A’ Főherczeg asszonynak Párisba való vitelére ide küldetett Neuchateli és Wagrami herczeg Berthier, fényes uti tarsaival, tegnap előtt este, hét és nyólcz óra közt ide érkezvén, tegnap dél után, két és három óra közt, a’ Schwarczenberg herzeg Belvedér mellett lévő palotajából, számos hintokkal, igen fényes pompával a’ Csász. várba vitetett, és a’ Császárnak, ’s Császári familiának bé mutattatott. A’ Napoleon Császár képviselőjével Berthievel való öszve házasítás a’ jövő vasárnapon, a’ Páris felé való indulás ma egy hétre leszen. A’ Fr. új Császárnét Braunauig a’ Csász. testőrző seregek fogják kisirni, ottan a’ Napoleon testvér huga a’ Nápolyi Királyné által veszi, Münchemben^* 24 óraig múlatnak, convojirozására tizenkét ezer^* testőrző Fr. katonák küldettek, a’ kik minden station fognak változni, minden station 200 személyre való asztal fog terittetni. Napoleon Császár Straszburgig jön eleibe. – Itten, három nap szabad teatrumok és bálok adattatnak, három éjjel mind a’ belső mind a’ külső városok ki lesznek világositva. A’ Napoleon melly képét, melly igen szép brilliantokkal fel van ékesitve, és 160 ezer forintra betsültetik, a’ mennyasszonynak Berthier el hozta.

Ez a’ soha nem képzelt történet egész Európát bámulásra bírta, leszen is annak sok következése – Hogy el ne felejtsem. A’ 14-ik Octoberi Bétsi békesség után, Bacsányi a’ Fr. Status Titoknokkal Marettel Párisba ment.^*

Töbnire úri favoriba álhatatossan ajánlott, méltó^* tisztelettel vagyok Bécsben, Martzius 6-ik napján, 1810-ik esztend.

A’ Tekintetes Urnak

P. S. Alázatossan engedelmet kérek, hogy ez az ódal papiros történetből meg tentásodott, késő lévén az idő, meg nem változtathattam.^*