Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nagy örömmel vettem Nov. 30dikán 1809-ben hozzám útasított betses levelét, és arra már régen feleltem volna: de leírhatatlan sok bajokon mentem által három hónap olta. Azokba engemet Decsi Sámuel Ujságíró kevert, még pedig méltatlanúl. Illő hogy erről is írjak egy két szót. Ő tőle az Ujság Redactiója a’ mult Aprilisben egy Fels. Rendelés által elvétetett és abban én neveztettem ki az Ujság jövendöbeli Redactorává: noha én azt soha sem egy szóval sem tsak egy sor írással is nem kértem, és hogy kérjem még tsak az se fordult meg az eszemben soha is. A Decretum kiadása a’ Fels. Cancellarián haladott – és azomban a’ Frantziák közelgettek^* ’s el is jöttek. – Andreossy Gubernátor egy Magyar Literatort kívánt az idevalo akkori Municipalitástól: Decsi Sámuel Requisitióba tétetik, de terhes beteg volt. A’ Komiszáriusokat^* azomban hozzám útasítja, – rossz tzélból tudnivalo. Azok engem elvisznek. – Én úgy viseltem magamat mint betsületes ember és a’ mint jó^* Hazafinak kellett. – Engemet Maret Miniszter dispensál, ’s Batsányi Úr vétetik elő, ’s a’ t. Alig jött viszsza Ő Felsége; hogy Decsi egész Familiástól Audientziára megy ’s hoszszú rágalmazást ad bé ellenem. Ez sok investigatióra adott alkalmatosságot a’ Politziai Hof-Stelle által. Ez engem minden tekintetekben^* híbátlannak ’s betsületes embernek találván felőlem igen jó és szép Bizonyságtételt adott fel Ő Felsége eleibe; valamint ellenben Decsi Sámuel felől ollyant, a’ millyent mint nem emberséges ember érdemlett. Egyszersmind megtiltotta a’ Politikai^* Hofstelle már most, az ő Újságát, ’s itt látszik osztán, hogy ez a’ Fels. Magyar Kantzelláriával öszveütközött. Most már Decsi keresi a’ Fels. M. Kantzellária közbevetése által, hogy megnyerje tovább is az Ujságirást, és valóban azt is kéri az Ő Felségétől, hogy Decsinek^* örökségűl adassék a’ Privilegium, a’ famíliájának. Megnyeri é? megválik. Én már tökélletesen ki lévén mentve egy betsületnélkülvaló ember rágalmazásai^* alól; minthogy soha nem kértem az Ujságirást, most sem kérem. Elég satisfactio az nékem, hogy Detsit minden^* ember annak esmeri, a’ kinek én tudom őtet lenni. – Nevezetes Tzúg volt ez Detsi Instántziájában, hogy magáról nem szégyenlette ezt irni: készebb volt ő magát betegnek tettetni, mint a’ Frantziáknak szolgálatot tenni: más részről, elébb sokkal, kinyomtattatta egy a’ Fr.^* Censura alatt irtt újság darabjában, hogy ö 6-dik Májusba megbetegedvén 6 hétig terhes beteg lévén, nem írhatott ujságot & cet. Ez kisült reá, ’s több illyenek. –

Hogy Batsányi Úr itt hagyván Hites Társát, a’ Frantziákkal elment, itt közönségesen azzal tartják, ’s ’a Politiziánál is azt hiszik.

Ezek után elöször is azt a’ nevezetes Ujságot irom meg: hogy Napoleon Császár Ö Felsége leányát Ludovika Cs. Hertzegkisaszszonyt eljegyzette magának. Tegnapelött estve érkezett ide a’ Frantzia^* Nagy ember mint Kurír, hogy mivel már a’ mi Követünk is aláírta ezt az egyezést a’ Printz^* Neufchatel Berthier, 20dikán megérkezik ide, a’ kivel a’ Fő Hertzeg Aszszony a’ formálitások szerént öszvekél. – Alig tudtunk ennek itt hitelt adni: de azomban ez már valóság. Nem kialt é itt fel Kedves Barátom Uram: Bella gerant alii etc. Úgy van az a’ szegény ember elébb házasodik ’s azután verekedik, a Nagy Urak nem úgy.

A’ Lexikon l^ső Részét, úgy szinte a’ hibázott árkusokat is t. i. a’ Bb, Cc., Dd, árkust, megküldöttem Eggenberger Könyvárosnak még Januarius elején: de író papiroson: mert az elébbeni betses levelében nyilván író papirost írt Kedves Barátom Uram. Azomban a’ hibázó árkusokból, minthogy író papiroson nem is találtam mind a’ hármat, kétszeresen küldöttem; író és nyomtató papiroson.

A’ Vármegyék Mappáinak már tsak Trentsén és Borsod hijja ezek is elkészülnek tavaszig,^* már a’ Metszőnél is vagynak. Akkor osztán kipótolom az Átlást is.

Hogy Pósa Gábor Úrnak olly rövid időre lehetett tsak szerentséje Kedves Barátom Uramhoz, azt én is sajnálom. Sajnálom azt is, hogy nem segíthetem most ezt a’ jó igyekezetű ifjút, mert magam is alig tarthatom ezen mostoha időben famíliamat, tsak a’ tanítas által! Kérem Kedves Barátom Uramat, hathatós szavával segítsen ezen ifjú ember nagy Tekintetű és Tehettségű Attyafiainál, ő bizonyosan háládatos lesz. Én ugyan beszereztem ötet a’ Kis Eszterhazy Hertzeg^* mellé, a’ hol magyar Nyelvet tanit: de ez még nem elég: mert a’ Kis Hertzeg Aprilisban elmegy Kis Martonba, ’s akkor vége az Uraságnak Novemberig. Azomba^* minthogy oda igen tsínosan kell járni; most pedig éppen a’ ruha az, a’ mit alig szerezhetni a’ drágasága miatt: ennek nints olly szembetűnö haszna még most, hanem lehet a’ jövendőkre nézve ’s lesz is.

A’ Rosfokó Makszimáit már itt széltire olvassák tanitványaim: egyéb betses Munkáit^* Kedves Barátom Uramnak sok irkálásim után sem szerezhetém még meg. Az őszszel mult esztendeje, hogy mintegy 80 forint ára könyvet vettem Kis Istvánnál Pesten lévén – kész penzen, ’s még ma sem kaptam egy darabot is. Illyen a’ Magyar Könyváros!! Hogy boldogulhatnánk tehát! Nyomorúság a’ mi Literaturai dolgunk.

Minthogy a’ mai Postától, nem akartam tovább halasztani az írást, kéntelen vagyok sietve írni: hanem kipotolja siettségbeli hijánosságomat talán a’ megírt ujság fontos volta.

Többnyire, midőn Pósa Urra nézve ujjolag is kérném Kedves Barátom Uram Pártfogását, magamat szívességebe ajánlvan vagyok míg élek Nagy Érdemű Baratom Uramnak.

Bétsben Febr. 16dikán

1810.