HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Fáy András – Kazinczy Ferencnek
Gomba, 1809. december 26.
Érdem felett való Kedves Uram Batyám!

Tíz honapos Uliszszesi*
honapos <Ulissesy> Uliszszesi
vándorlásomból, mellybe egy Penelopét kerestem és nem találtam, tsak tegnap előtt érkeztem haza; e szerént félek tőlle, ne hogy távol letemből származott halgatasom ismét azon gyanúba ejtett légyen, mintha kedves Uram Batyámnak, barátságos le ereszkedését érdeme szerént nem tudnám becsülni. Ez az érzelem annál mohóbban kapatja velem a pennát és az alkalmatosságot, hogy edes kőtelességemnek mennél elébb meg felelhessek. – Én a barbarus Gömörbe kerestem azt a bóldogságot mellyet kedves uram bátyám feltalált*
uram bátyám <Gömörbe> feltalált
Sofiaba; de mit tehetek én róla, hogy az öregeknek más ideajok van a bóldogság felől, mint nekünk ifjaknak, a kikbe a virgontz eleterő egészszen más színnel festegeti az öt érzékenységnek kivált a hatodiknak a bóldogságot. Ez az atyám és az én ki nézéseim között való különbözés, alkalmasint örök notelensegre fog engem kárhoztatni. Közönségesen az időnkbeli hajadonokba is /:ide nem értvén azokat a kiket nem esmerek:/ úgy latszik vagy épen semmi képzeletek nincs a hazassági bóldogság felől, vagy a qualificationak bal magyarazásából származott*
bal magyarazásából <meg van bennek vesztegetve> származott
nevelés által meg van bennek vesztegetve. Meg vallom szeretnék e részbe megtzafoltatni de practice és ha olly szívre akadnék, a ki idővel meg tzáfolna, melly örömest vonnám viszsza vakmerő itélet tételemet! Sokat nem kivánok egy szemelyben, mert a kinek jusa van sokat kivanni, sokat kell annak adhatni, de mikor kevés is kevésnél van, vagy szemérmes érdemével elvonja magát a kereső szem elől! Most Nográdba vagy Pestbe fogok keresni applicatiot, leg inkább a Notarián. E szerént nem tudom mikor köthetek még egy bokrétát, kivált ollyat a melly az elsőnek hibait elfelejtesse a közönséggel. Arra mind az által ajánlanám magamat, hogy üres óraimat valamelly Nemet vagy Franczia prosaicus munkainak forditására szentelném, a mellyet kedves Uram Bátyam méltóztatna előmbe adni. Bertzy Urat még nem esmerem, sokat köszönnék a szerentsének, ha esmeretsegébe juthatnék. A Zempleni utam nem maradt el, hanem csak el haladt különben Széphalom utamba esett vólna. Azon alázatos kérésem mellett, hogy erántam mutatott indúlattyával tovább is bóldogítani méltoztasson, maradok
Gomban Karatson masod napjan 1809
Érdemem felett való kedves Uram Batyamnak
alázatos atyafi szolgája
Faÿ András