HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Sipos Pálnak
Széphalom, 1809. november 22.
Prof Sípos Pál Úrhoz.

Novemb. 22d. 1809.


Kétszer írtam-le az itt visszamenő munkát. Olly gyönyörködések köztt írtam-le ’s olvastam mindég, mintha Plátónak szép álmait olvastam volna, ’s akaratom vagy inkább eszméletem nélkűl sokszor szakadt-ki ajkaimon ez: Mely igen szép! ’S rémlett is előttem sokszor valami ollyan, mintha az, a’ mit olvastam, igaz volna. De ismét elő elő kapott a’ bennem megrögzött istentelenség, melly, mint Szent Tamás, csak azt hiszi a’ mit tapogathat, ’s*
[.] [Átírás.]
úgy jártam mint a’ Miskolczi – Czigány! – Horátz gyakorta frivolus historiácskákkal rekesztette-bé leveleit: hadd kövessem őtet:
Eggy Miskolczi Czigány (így beszélli a’ Legenda) utolsó betegségében furdalásokat kezde érzeni, hogy nem hitte a’ feltámadást, ’s arról még most is kételkedik. Szerette volna hinni, de nem lehetett. Nem tudta másképen megmagyarázni a’ homályt hanem úgy hogy az az ördögnek incselkedései miatt történik, ’s Papért külde. Előjöve az első, ’s kifárada; nem boldogúlhatott a’ hitetlennel. Előjöve a’ második, harmadik, negyedik is. Végre a’ Superintendensre kerűlt a’ sor. Már ennek nem mert ellene mondani a’ Czigány. Megadta tehát magát ’s így szóllott: „No ídes Pispek Uram, Kend mondja, a’ Kend’ lelke rajta; elhiszem hogy feltámadok. De meglássa Kend Pispek Uram, Isten Jehova uccse, semmi sem lesz belőle.”
Fogadom az Úrnak Prof. Úrnak, hogy ezt az Ilias in nucet ezután is sokszor el fogom olvasni. Mi haszna lesz, nem tudom, mert a’ hit kegyelem’ dolga. Annyi csak lesz mint a’ Stóa’ Bölcsei’ olvasásának*
olvasásoknak [Átírás.]
Ők is sokat beszéllnek úgy mint elragadtattak: de beszédek nemesíti a’ lelket; ’s valóban útálatot e? vagy csak szánakodást? érdemel, a’ ki némelly munkájikat olvasván, által nem melegszik.
Szemere Pál írja hogy Friedrich Schlégel most Pesten múlat, ’s leczkéket vészen a’ magyar nyelv’ tudományában. Nyilván, hogy erről is úgy írjon munkát mint az Indiai nyelvről írt. Ő veje Mendelssohnnak. Rómában járt Stael-Holsteinnéval, a’ Corinna’ Autrice-val, ’s feleségestűl eggyütt Pápistává leve ott. – Meglehet hogy ezt csak azért tette, hogy örökös ’s eleven emlékeztetőjét bírja azon szerencséjének hogy Rómát láthatta. Egyéberánt Æstheticus ember könnyebben lesz Pápistává mint a’ ki nem Æstheticus; mert a’ Catholicusok’ cultusa hatalmasan hat az érzékekre, holott a’ Protestánsoké csak az értelemhez akar szóllani – de oh melly sokszor nem értelmes ez az értelem! – – –
Tudja e az Úr Prof. Úr, hogy Schlözer az álbumokba ezt szerette írogatni: manus hæc inimica tyrannis! A’ mennyiben a’ Pápista vallás, nem értelem’ hanem szív vallása – (nékem úgy tetszik, hogy ezt ganz im Geiste des Christenthums teszi) – és a’ mennyiben a’ Pápista vallás az értelem’ kárával akar szívnek vallása lenni, ’s ezt szereti kiáltani:
szükség, hogy hitünk értelmes legyen: de az is szükség, hogy értelmünk légyen vallásos
(illyen formát monda Prof. Sípos Úr a’ Prof. Porkoláb István felett elmondott és ki is nyomtatott Oratióban)
Schlözer nyilván a’ Pápista vallásra is inimica manust fogott volna.

P. S. Kifáradván a’ napba pillogni, úgymint a’ mi által szemem’ fénye nem élesedik hanem tompúl, megelégszem azzal, hogy a’ nap’ lételét a’ cuticula’ melegedése által látom. ’S azt, hogy lészek e halálom után, úgy nem kérdem, mint azt nem, ha voltam e születésem előtt. Ha úgy találok az lenni halálom után a’ mi most vagyok, mint a’ hogy most vagyok az a’ mi születésem előtt voltam: nem sokat ér identitásom, mert nincs reminiscentiám, a’ mi a’ fenn maradásnak becset ád. De meglehet hogy a’ lételek’ lajtorjáján feljebb vagy alább lépvén, existentiam jobb lesz vagy rosszabb. – Ha leszek: ezen hit nélkűl is oda jutok; ezen hit nélkűl is jó Isten’ kezében leszek.

Fiamhoz; ha lesz.

Soha még engem meg nem kísértett az a’ gondolat, hogy pápistává legyek; pedig ha megkísértethető voltam volna, 1791ben, midőn kedves hívatalomtól egyedűl és egyenesen azért váltam-meg, mert Protestans voltam ’s nem Pápista – ’s 1795ben Budán, megkísérthetett volna. – Csak a’ hasznát vagy kárát tekintvén a’ dolognak, az embernek magát ezen gondolat által meg kellene kísértetni; – mert mi kár van abban hogy Gróf Desőffy József ’s más józan fej Pápista? ’s mennyire Kálvinista a’ józan fejű Kálvinista? ’S azt az alkalmatlanságot, hogy pénteken ’s szombaton bőjtölni, vasárnap misét hallgatni, húsvétkor gyónni kell, derekasan megfizeti az a’ szerencse, hogy a’ fényes ’s zsíros hívatalokra a’ Pápistának nyitva az út, de a’ Kálvinista, ha Vay József is! elő nem megyen; sőt épen úgy nem megyen-elő ha az Vay József; – mert Gyürky, Rhédey Lajos még*
Rhédey Lajos <…> még [Kb. egy névnek elegendő hely törölve.]
így is előmennek. – De hát szebb érzésű embernek csak fényt és hasznot kell e nézni? Illik e a’ legszentebb dologban hazudni? illik e vétkes; tilalmas, nem szép eszközök által keresni hasznot? illik e annak, a’ ki magát becsűli, azt tartatni maga felől, hogy ő azért tért új felekezetbe a’ miért Wályi András és Hatvani István? Thrax erit, aut molitoris aget mercede caballum! –
A’ nagy-atyám’ nagy-atyja, Péter, I. Leopold alatt Pápistává létel által tartotta-meg életét. IV. Heinrich így adta-vissza franczia országnak a’ nyúgodalmat. Winkelmann így szerze nem fényt (mert nem az volt az a’ mit keresett), hanem alkalmatosságot, magát a’ maga tudományában tökélletessé tenni. – Ezek az esetek azt mutatják, hogy vannak olly történetek, a’ mellyekben kötelességeink elhajlanak a’ közönséges történetek köztt lévők’ kötelességeiktől. – A’ jobb ember feljebb becsűli a’ szabadságot a’ koncznál, mellyen csak az eb kap. Tanúld, a’ ki ezt olvasod, a’ Protestantismus’ becsét ismerni, ’s tisztelni azokat az emberiség’ Hérósait, a’ kik az elme’ lánczait széljeltépték. Lyányaim Eugénie és Thalie neveltessenek a’ Catholicismusban. Nincs nékem ellenemre hogy Sophie Pápista, ’s tettetés nélkűl megférek a’ Papistával. De fiam’ nevelője úgy nevelje a’ fiamat, ha lesz, hogy az Luthert és Kálvint, nem tanításaikban, hanem cselekedeteikben tisztelni tudja ’s szeresse. –