Nagyságos Asszonyom!
A’ legérzékenyebb tisztelettel vettem én Nagyságodnak hozzám is ereszteni méltóztatott levelét, mellyben az Úrnak Uram Bátyámnak kimúltát vélem tudatni engedi. Valamint szerencsének néztem mindenkor azt, hogy a’ Szirmay-házzal engemet eggy szorosbb rokonság’ láncza eggyesít: úgy más részről Nagyságodnak erántam kegyesen mutatott figyelme kevéllyé tészen. ’S midőn ezért Nagyságodnak szíves hálámat bémutatom, bátor vagyok egyszersmind legigazságosabb fájdalmát azon tekintet által enyhítgetni, hogy ez a’ minden csapásoknak legkeservesbbike Nagyságodat nem első esztendejiben érte szerencsés házas életének, hanem akkor már, midőn a’ természet a’ maga adóját megkívánhatta ’s Nagyságod a’ maga sok ritka tulajdonságú négy gyermekeinek szemlélésében eggy illy szerető ’s jó férj elvesztéért nem szűk poltolékot lelhet. A’ veszteség egészen helyre nem hozható lévén, az minden óhajtásom, hogy Nagyságodnak fájdalmát az idő, mint minden esetekben szokott, szelidítse, ’s háza pedig, melly a’ fiú-ágon még eddig sarjadásra nem jutott, mind a’ két érdemes és ritka tulajdonságú fiaiban, vagy ha Uram Öcsém Mihály Úr ezen igen édes örömöktől tovább is megfosztatnék, Tamás Öcsém Uramban új és magához hasonló csemetékre fakadjon. Olly közönséges javallást nyert embernek tágíthatatlan tisztje az, hogy szaporítson.
Feleségem is szíves részt vett Nagyságodnak szomorúságában, ’s velem eggyütt ajánlja magát és leányát kegyességeibe. Én maradok alázatos hív tisztelettel
Nagyságodnak
Széphalom, Jún. 14d.
1809.
alázatos szolgája:
Kazinczy Ferencz.