Nagy Méltóságú Báró Fő Ispán,
mély tiszteletű Uram!
Elbeszéllem mi történt e’ napokban Ujhelytt. – Ő Kir. Herczegsége a’ Prímás 8d. Apr. beérkezett Kassáról. Más nap az a’ nevezetes vasárnap lévén, mellyen
*mennyben [Átírás.]
a’ köz hír szerént
*[Bizonytalan olvasat egy tintafolt miatt.]
Fels. Urunk a’ Bécsi Szent Istvánnál kardját megszenteltetni […]ta
*[Egy tintafolt miatt olvashatatlan szó.]
’s azt esküvé hogy csak a’ magáét szándékozik védelmezni nem pedig a’ másét elfoglalni, a’ Prímás misét monda reggel, ebéd után pedig conferált azon dolgok eránt, mellyeket a’ holnap tartandó Gyűlésen fel akart vétetni. Nem fogadta-el az ajánlott egész Regementet, sőt éreztette, melly gondolatlanság volt olly teher alá vetni magunkat, mellyet el nem bírhatánk. Erre a’ Státusok szorítani kezdék a’ Fő Ispánt és Lónyai Gábort, hogy miért vitték tehát mesterséges erőlködéssel ennyire a’ dolgot. A’ Fő Ispán kéntelen volt kimondani, hogy ő róla nem is álmodozott: de alig szálla-ki szekeréből, midőn Lónyai azt beszéllé neki, hogy a’ dolog ki van csinálva. Képzelheti Nagyságod mi érte ekkor osztán Lónyait, kivált midőn a’ Prímás néki nem a’ legkegyesbb képpel és hanggal ezt mondá: „Ita hoc est, quando in Diæta nihil determinamus, ut domi merita ponere et donationem obtinere possimus.” – mert mind a’ kereszt mind a’ Donatio
tavalyi szerzemény. – Én Lónyait nagyon sajnálom: nagy ősöknek maradéka, Prónaynak veje, a’ ki szentül szerette, nem fényért és haszonért a’ hazát; 31. esztdős ember, nagy talentomú: de az a’ kolcs, pántlika ’s holmi egyéb elgyengítették. Rendes dolog, hogy mikor minden reszket a’ megtörtén
hető veszedelem miatt, némelly embernek akkor juthat eszébe, hogy a’ maga titulusairól ’s ragyogásáról gondoskodjék. – Végre az végeztetett, hogy a’ Regement helyett egy Divisio lovasság állítassék; azt ő Fels. felfegyverkezteti ’s táplálja ’s viszi. A’ több nemesség felkél, exercíroz, ’s itt marad. Én a’ Gyűlésen rheumatizmusom miatt nem voltam. De a’ leghitelesebb tudósítás után beszéllem ezt Nagyságodnak.
Tyrólban Martius elején eggy kis csata vala. Egy Pesti születésű Eszterházi Rgmtjebeli Hadnagy, ki maga is jelen vala az actióban, írja ezt. A’ Bavariai sereg győzött. De segédünkre érkezett más két csapatunk, ’s így helyre hoztuk a’ kárt. Az első csatában
*csapában [Átírás.]
500. emberünknél több ott maradt. Ezt harmad napja hogy értem eggy Pestről jövő Jurátustól.
A’ Mélt. ifjú Báró Kapitány Úrhoz minap (sőt immár eggy holnapja) írtam eggy Epistolát. A’ versben azolta nem kevés igazításokat tettem. Szabad e esedeznem Nagyságod előtt, hogy méltóztassék Tőkés Urnak parancsolni, hogy mutassa-ki a’ mi változatást kíván, nevezetesen, hogy az istáló’ méneinek neveikben ejtett hibáimat jegyezze-fel; illyen az, hogy a’ Pitt és Fox talán nincs is meg. Az, hogy a’ mi kedves Kapitánykánkkal, ki úgy vezeti a’ századot, mint Ámor tartá az Alcibiád paizsán a’ mennykövet, kifárasztatom a’ lóoskolában a’ méneket, még pedig eggy végtében annyit
hogy a’ kelő port a’ tajték eloltja,
Melly a’ kifáradt ló’ inán lefoly.
ha a’ valóságban úgy nincs is: úgy lehet poétai ’s festői szabadsággal.
Gróf Csáky Emánuel nékem 6. explban küldé meg azon Dictióját, mellyel Szepesben igyekezett a’ Diætai végezést munkába venni. Azon felyűl hogy szépen van írva, az az érdeme is van, hogy bölcsen van írva. Nem hozza elő Spanyol országot, mert az semmiképen nem ide való; sem gyűlőlségre nem tüzel, hanem csak a’ törvény eránt való szent engedelmességre, és az elég.
Ajánlom magamat Nagyságodnak kegyességeibe ’s maradok alázatos hív tisztelettel
Mélt. Báró Fő Ispán Nagyságodnak
Széphalom, d. 13. Apr.
1809.
alázatos szolgája:
Kazinczy Ferenc