HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Péchy Imrének
Kázmér, 1805. augusztus 18.
Bátyám Péchy Imre Úrhoz Álmosdra.
Kázmér 18. Aug. 1805.

Kedvesebb dolog mint az, hogy Uram Bátyámat Asszonyám maga húzta dolgaimnak elintézésébe, vagy legalább megítélésébe, engem nem érhetett. Bízom mind űgyemhez, mind UrBátyámhoz; ’s tudom bizonyosan, hogy valamint mások egynehányan, kik papirosaimat látták, úgy UramBm is másképpen fog ítélni, ha mind kettőnket kihallgat.
Igen is UrBnak fel kellett azon akadni, hogy midőn Álmosdon, Júl 19d. dolgaimat előadtam, csak a’ vetést említettem, nem csak eggy szóval is a’ 4. punctumból álló propositiót. De hadd producálom tehát az Asszonyám irva adott tilalmát, hogy erről senki semmit ne tudjon; még pedig fenyegetőzve adott tilalmát. Azonban erre azt lehet mondani, hogy UrBm méltó volt volna, hogy exceptióba tétessék, ’s magam is bizatlankodással vádolnám magamat értte, ha lelkem isméretinek azzal a’ megnyugtató bizonyitásával nem bírnék, hogy azt csak azért nem hoztam-elő, mert nem volt velem az Irás, és a’ dolog hosszas előadást kíván, mellyhez akkor már nem vala idő, mert így is igen későn értünk haza, ’s Bátyám Kövér Imre Urnak jelenléte ’s beszéde elfogott. – Nekem ezen propositiókból annyira nincs okom titkot csinálni, hogy ellenben még panaszosan hozom majd elő UrBnak.
Az én sérelmeim két czikkelyből állanak: – 1) hogy haszontalan múlik az időm ’s nincs mit kezdeni 2) hogy irtóztató ez a’ mit szenvedtem és szenvedek. Mind a’ két czikkelyen által kell esnünk.
UramB. azt veti szememre, hogy az Anyámnak azt írtam, hogy készűljön a’ gyalázatra. Ez így mondva fenyegetőzésképpen hangzik, ’s az igen is tiszteletlen ’s nem gyermek szájába illő szó. De én azt nem irtam. – Gyalázat – ez a’ szó volt a’ levélben: de nem volt fenyegetőzve (sőt kímélve volt, mert csak azt irtam, hogy kéntelen leszek Bárczay Ferencz szolgabíró által fogni dolgom elintézéséhez. Ő általa azért, mert ő barátja a’ háznak, titokban fogja tartani: úgy hogy ha Asszonyám megelőzi a’ bajt, az én igasságos és elmúlhatatlanúl szükséges kívánságom teljesítése által, örök titokban maradhat.)
Ha vétkes vagyok, ha tiszteletlenűl viselem magam, dorgáljon-meg UrB. egész érdemem szerint. De ez csak akkor eshetik meg, midőn mind ketten ki leszünk hallgatva.
A’ szántóföldeket Anglus kertre fordítani nekem éppen úgy jútott eszembe, mint az, hogy azokon a’ földeken Gibraltárt építsek ’s ott vonjam-el a’ Mediterraneumot, vagy mint tavaly az jutott, hogy frajczímert vegyek-el. A’ kik ollyakat követnek-el mint a’ mik velem követtettek, kéntelenek illy vádakra fakadni.
UrBtynak utmutatását a’ recursus dolgában a’ legháládatossabb szívvel köszönöm. Horváthné Gr. Schmidegg ellen nem hiszem, hogy paralellumba hozathassák velem. Ha az ő rugója bosszantás vagy fösvénység volt, méltán vont magára útálatot. Én példából tudom, mit veszthetek, ha tovább kell is vinnem a’ dolgot.
Eleitől fogva van elrontva a’ dolog. Jósi hogy maga uralkodhasson ’s magát tele szívhassa, minden gonoszságokat elkövetett. – Lehet e nekem azt rossz neven venni, hogy nem tetszett a’ propositio, hogy ott gazdálkodjak, a hol nem lakom? – Lehet e azt rosz nevén venni, hogy Keserűbe nem mentem, látván Dnek haragját ’s mások előtt való vádjait, mintha attól én fosztottam volna meg. Eggy eránt gyermekei vagyunk az atyánknak anyánknak, tractáltassunk eggyeránt.
Ő Nsga ’s Sophie szívesen köszöni Uram Bátyámnak felőlök tett barátságos emlékezetét ’s dolgaimat ajánlják atyafiságába ’s egyenességébe. A’ Mélt. Grófnak elolvastam a’ levelet ’s nem tartom azt a’ mit Asszonyám megbántásképpen veszen, hogy ő Nsága a’ veje, leánya ’s unokája dolgát barátságos bizodalommal hozván-elő Asszonyámnak, idegen dologba avatta volna magát, ’s érette bántást érdemelne.
Maradok etc.
F. K.