HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Péchy Imre – Kazinczy Ferencnek
Álmosd, 1805. augusztus 7.
Kedves Eöcsém Uram!

Éppen Semiényben voltam tegnap, mikor meg érkezett az Eöcsém Uram lovaival a’ kocsis, ’s a Leveleit meg adta, elő hozodott nem sokára az Eöcsém Uram dolga, én pedig csak hamar meg mondottam a gondolkozásomat a Nénémnek, a szerént a mint Eöcsém Uramnak meg mondottam, t. i. hogy éppen nem hagyom helybe, hogy a Néném Eöcsém Uramnak bizonyos fekvő Jószágot ne adjon, hanem a mint Eöcsém Uram mondotta csak vetést szándékozik ki szakasztani, de el csudálkoztam mikor hallám, hogy Eöcsém Uramnak választás engedődött, a Jesztrebi portió, Mátyás házi*
[Emendálva a [Kazinczy Ferenc Följegyzései] (in: Kazinczy, Pályám 2009, 142.) alapján ebből: „N Bátás házi”.]
szőlő és az Eöcsém Uram által el kezdett ház; vagy Semienyben lakó ház, két Urbarialis telek, és két gyalog szeres, minden fordulóra 50 köblös, kaszálló ’s minden nemű egyéb beneficiumok között. Akár esztendőnként 1000 f. Ez akár melyik annyi, hogy Eöcsém Uram köszönettel tartozik acceptálni és akár mely uton kivánná Eöcsém Uram az Annyát szorítani többet nem kap. ’S még itt létében azt mondottam volna, ha így tudtam volna, gondolkozván, melyik lészen Eöcsém Uramnak legjobb. A Semienyi részt találom alkalmasabbnak, mert itt heverő marha, sertés juh beneficiuma is lészen, szőlője vagyon Eöcsém Uramnak Kolyon, borral is speculalhat, ház ugyan még nincsen, de lehet hamar 4 vagy 5. szobából állott csináltatni akár a Bossányi János, akár a külső puszta teleken. Egy szóval ilyen declaratioja után a Nénémnek, Eöcsém Uram nem hogy többet reménylhetne, akár per recensum, akár törvényesen, sőt bizonyosan kevesebbet, mert akkor csak Atyai rátájára szoritódhatik. Hogy a Néném ezen declaratioját meg értettem, nem lehetett nem csodálkoznom azon is, hogy Eöcsém Uram a’ Levelében annyira ment, hogy az Anyának oly formán ír, hogy készüljön a’ gyalázatra. Ha a Néném annyi készségét nem mutatta volna is, ’s Eöcsém Uram kéntelen lett volna recurralni, vagy perlekedni, még se illik ezt írni az Annyának. Azért javasolom én Eöcsém Uramnak az előadása után, hogy ne is recurraljon, ne is perlekedjen, hanem a Fő Ispány G Teleki eő Excellentiájahoz folyamodjon, hogy ez által a világ elibe ne mennyen ez az illetlenség ’s Eöcsém Uramat meg menthessem az izetlenkedéstől; de mikor Eöcsém Uram még maga meg írja az Annyának, hogy készüljön a’ gyalázatra, maga keresi Eöcsém Uram, és minden Eöcsém Uramat fogja vádolni. Egy szóval Eöcsém Uramnak javát kivánom, akár mihez fogott, vegye vissza, acceptálja a tett Conditiok közzül egyiket. Gondolja meg Eöcsém Uram, hogy akár in Via juris, akar in via recursus, a birái Eöcsém Uramnak, Apák lésznek, a kik magok gyermekeinek példát mutatni nem kivánnak. Tudom hogy haragudott a Septem Viratus Horváthnéra mikor az Atya ellen G. Schmideg ellen perlekedett az Nagy Annya Legatumát keresvén, mert én is biro voltam a 7Viratuson ebben a Perben. Eöcsém Uram is Atya lészen, gondolja meg, hogy ha ilyen történetben, a fia az Atyai ajánlását el nem fogadná, hogy esne. Ugy vettem észre a Néném beszédiből, hogy nevezetesen a Semienyihez, Anglus kertnek egy darab szántó földet kiván hozzá Eöcsém Uram. Ha Eöcsém Uramnak való volna is az Anglus kert, még se eshetne ez meg, mert ex Transactione az intravillanumot többé extendálni nem szabad. De több haszna is lészen ennek így, mint ha Anglus kertnek forditodnék.
Ezeket Eöcsém Uramnak igaz atyafiságból, egyenes ’s jó szivből kivántam meg írni, ’s ujra arra javaslom, fogadja el Eöcsém Uram a mit igért a Néném. A M. Grofot az Asszony Hugom Asszonyomat tisztelem, Eöcsém Uramnak atyafi sziveségében ajánlott maradok
Kedves Eöcsém Uramnak
Álmosd 7a Aug. 1805.
igaz atyafiok
Péchy Imre.