Gróf Teleki Sámuel Excellentiájához.
Ér-Semlyén, 21. Jul. 1805.
Fő Méltóságú Gróf, Udv. Cancellarius és Fő-Ispán,
Kegyelmes Uram!
Negyvenhatodik esztendejét élem életemnek, – férj vagyok, ’s eggy holnap múlva talán már atya – ’s még sincs elintézve sorsom. Miolta a’ megszelidűlt végezések haza hoztak, hogy telhetetlennek, háládatlannak ’s tiszteletlennek ne látszassam az anyám eránt, csendesen tűrtem ugyan nyomorúságimat ’s rövidségeimet, de majd szóval, majd írva, majd más által elébe tettem panaszimat, ’s kértem, tenne olly karba, hogy valaha foghassak annak helyreállításához, a’ mit hetedfél esztendei távollétem vélem elmúlasztatott. Haszontalan volt minden panasz, minden kérés! nem csak nem teljesítette igasságos és eszes kivánságomat, de csak nem is felelt soha reá; az elmúlt hónapban pedig, látván, hogy a’ dolgok megértek, és többé az eddig gyakorlott mód: semmit sem felelni kéréseimre, használni nem fog, olly conditióju punctumokat tett előmbe választásúl, mellyeket veszedelmem nélkűl elfogadnom nem lehetett. ’S ezt olly anyátlansággal ’s keménységgel cselekedte, hogy a’ kiben a’ becsület’ érzése egészen ki nem holt, készebb bár melly nyomorúságot is szenvedni, mint így bánnatni magával. Egyenesen az efféle bántások ’s a’ kegyetlenségnek fő mértékéig ment keserítések cselekedték, hogy már eggyszer életem is veszedelemben forgott, guttaütést szenvedvén miatta; és ettől az elmúlt holnapban ismét lehetett volna félnem, ha az igasságos ég megelőzve nem adott volna nékem elégtételt azon alacsony vadságokért, melyekkel ismét illete, és a’ mellyeknek eggy részét a’ rész szerint tulajdon kezével írt, rész szerint más által leíratott, általam előmutatandó levelek bizonyítani fognak.
A’ törvény ugyan engem eléggé védelmez az illyetén bántások ellen; arra is mutatott pedig útat, hogy a’ nem-szelíd anya’ kezéből atyáimnak keresetekhez eljuthassak: de a’ természet felriad az ellen, hogy a’ fiú anyját törvény elébe idézze, és eltakarni való gyarlóságait idegen szemekkel láttassa. A’ szelídebb módot keresvén mindenben, ’s gondolkozásom még most is, noha minden reménységem elfogyott, arra vonszván, Excellentiádnak, mint a’ legfőbb hatalom’ Vármegyénkbeli Képviselőjének, védelméhez folyamodom, ’s alázatosan esedezem, méltóztassék valakit, a’ kit ezen dologra legalkalmatosabbnak ítél, kiküldeni, a’ ki mind az Anyámat mind engemet kihallgasson, és azt a’ botránkoztató lépést, mellyre engem az Anyám kénszerít, a’ megeggyeztetés által megelőzze; eggy úttal pedig engemet, akár lessz követsége sikeres, akár nem, atyáim kereseteknek használhatásába tégyen, vagy igazábban, meghagyjon, és az anyámat anyaibb bánásokra bírja.
Maradok alázatos tisztelettel etc. Excnak
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz.