Tavalyi levelem olta, nem csinálsz ugyan maródit a’ Marót nevéből etc. etc. etc. de még sok elhagyni való volna, csinálni való pedig még több. Hijába mondod, hogy kéntelen vagy így írni etc. etc. hazudni soha nem kéntelen a’ jó ember.
Kérlek, Uram, szánj eggy órácskát annak megfontolására, hogy az ember az Igazságnak, Virtusnak, Emberiségnek, Hazának mivel tartozik? Vagy mivel ezek az érzések akart elmélkedés nélkül is előrohannak, kérlek, ne fojtsd-el mindég a’ lelkiisméret szavát, ’s ne vedd csekélységnek, mind a’ most élők, mind a’ későbben élendők által becsületes embernek tartattatni.
Neptunum procul e terra spectare furentem!!!
Regmecz, Octob. 20d. 1801.
F. K.