HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Kazinczy Ferencnek
Buda, 1795. augusztus 10.
Kedvesem!

Röviden köszönöm ereklyëdet;*
ereklyédet; [Az ékezet lehúzva és javítva.]
tisztelem és szeretem örökké szivedet. Vëdd kevés részecskéjét Énëmnek viszontag jó szívvel. Ha szenvedësemnek*
szenved<é>semnek [Javítás a lap szélén.]
egyéb haszna nem volna annál, hogy szíveink szorosabban öszvekapcsoltattak, dücsekëdnék vele, a helyett, hogy alatta senyvedgyek. Élly,*
Éllj, [Átírás.]
ha szërëncsésen nem lëhet, legalább olly állhatatos vídámsággal, minéművel a Nap*
nap [Átírás.]
az alatta csattogó szélvészëk fëlëtt szokott úttyait*
útjait [Javítás a törlés felett.]
járja.
Én válaszhatatlanúl vagyok
– igaz szívű Versegid.
Budán, augustus 10-dikén 1795. Két órával az előtt, hogy elvitettetett.
Kazinczy Ferencz ms.