HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Vay József – Kazinczy Ferencnek
Miskolc, 1786. február 15.
Kedves Barátom!

Hozzám bocsájtani méltóztatott Leveledet, mind szerető szivednek csalhatatlan jelét örömmel vettem. Nekem még maga uttyán tuttomra nincsen, hogy a Fejedelem Hazam Szolgalatira velem parancsolni kivánna. Ha ugy van, ambar baratimat, ’s lakásomat*
lakásimat [Átírás.]
el hagyni terhes, és még ennel is terhesebb legyen,*
de terhesebb [..]gyen, [Átírás és sor fölé írt beszúrás; az utolsó szó bizonytalan olvasat.]
ha azok kik azon Vármegyeben sok érdemeket tettek magokat meg sértetetteknek fogjak vélni: ártatlanságom mellett, ugymint ki ezen hivatalt soha sem sollicaltam, meg nyugszom az Isteni gondviselesen, ’s Haza fi leven, állok azon helyre, mellyre parancsoltatik zugolodás nélkül. De, ha szabad egy kérdest tenni Vallyon, Kedves Öcsém Uramek Szabolcsban is Possessionatusok levén, ha az én Kedves G. Törököm, (Kit csókolok, ’s allig várom hogy szivemet véle szemben léven neki ki önthessem) irantad tett Proiectuma*
Projectuma [Átírás.]
el nem sül, nem resolvalhatnad e magadat hogy oly messze ne vettettessen egy mastol lakásunk? Mostani helyeden Tiszta mindeg előtted ál. G. Teleky tudom nemetűl tudó embert keres, Szemellyedtol nem idegeny; en pedig ha jó Baratomhoz*
Baratimhoz [Átírás.]
közelebb eshetnek csak kettőhöz is, nem tagadhatom fele terhemtől szabadultnak vélnem magamat. Valaszolj ezen Kerdésre első Postaval egyenesen, hid el hogy irsz szin mutatast*
hid el szin mutatast [Beszúrás a lap szélén.]
nem esmerő
hiv baratod, ’s szolgadnak
If. Vay Jósef
Miskolcz 15a Febr. 1786.