Ha érted é te, honnan jőhet az
Hogy a’ Prométheusz’ sanda nemzete
Sohol nem áll-meg a’ közép nyomon?
*<ösvényen> nyomon Az áth. szó fölé írva.
’S mint a’ botor juh, melly <azt nem tanúlta> nem éri-fel,
*Utólag az áth. szavak mellé írva.
Hogy leghamarbb út a’ legegyenesbb,
Mindég az eggyik félre sántikál? –
Sztricsák, kinek nincs füstös pergamenje,
De a’ kinél e’ csorbát nem fukar
Kezekkel pótolá-ki Szmintheusz,
A’ régi irhának nem nagy szívelője,
Kaczagja Fellegvárit <’s csillogását. Ő talán
Gazdag, te nem vagy pénzed; így hörög. Nem volna gaz, ha gőgje volna kissebb
Az úgy vagyon kivűltted mint a’ czafrang ’S érezni akarná hogy csak az kicsiny
Most a’ szamáron majd a’ büszke
*<czifra> büszke Az áth. szó fölé írva, a lejegyzéssel egyidejű javítás.
ménen.>
Kit a’ kicsinység kínoz és
*<kínz és> kínoz és A javítás lejegyzésével egyidejű javítás.
pirit.
*E három és egy negyed sor utólag az üres lapszélre írva, az eredeti szövegből csak az első sor végén lévő szavak vannak kihúzva, a további három sor törlését e kihúzás sorok melleti meghosszabbítása jelzi.
A’ czím csak báb; csak hang az a’ nemesség.
Deukálionnak népe mind rokon faj.
Nincs pór közöttök, nincs nemes; ’s ha van,
Bár trónuson űl, pór a’ kába: de
A’ bölcs, ha porban fekszik is, Király.
– Király.
*A gondolatjel utólagos betoldás.
Elnyúlva bársony pamlagán, nevet
Sztricsák-Királyon Fellegvári, ’s mond:
Ha bölcseséged annyit ér, bagoly!
Mint a’ királyság mellyet bírsz: nekem
Az eggyik úgy kell mint a’ másik. Ész,
A’ mennyi kell szükségből, nékem is van:
Az a’ tiéd gyanús pénz; kellete
Nincs mindeneknél; én folyón kapok.
Osztályba néked a’ gyümölcs jutott,
Nekem csak a’ héj. Érd-be te a’ gyümölccsel,
A’ héjjal én beérem, ’s vége a’ pernek.
Ész é tehát vagy fény? Mellyíke az elsőbb?
Midőn szobámnak csendes szegletében
Tekintem a’ Bennünket ’s Nem-bennünket,
*Bennünket ’s Nem-bennünket, Elé és utána utólag idézőjel toldva. A kézirat itt megszakad.