HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1812. április 15.

Széphalom 1812. Apr. 15d. – Utolsó leveledben említéd azon kívánságot, hogy a’ Desőffyhez írt Epistolát is láthassd. Imhol az az ex[em]plár mellyet nyomtatás alá készítettem volt még 1809, hogy a’ német Betűrakó annál kevesebb botlással rakja-ki. Midőn az újabb ex[em]pl[ár]t Vidának oda adtam volt, elfelejtém ide rakni az igazításokat, és parancsolatodat ezen okból nem tehetém mostanáig, mert Vida az igazítást csak utolsó postával küldé-meg nekem. Ebben az Epistolában sok jó van: bár használlhatna[!] a’ közönséges immoralitás meggyógyítására, de féltem, hogy merő Chria. Kis bátorít, hogy nem az. Hirgeist Ninyhez nem Epistolát, hanem Sonettet írtam. Prónay Sándorhoz elment köszönő levelem. Venni fogod mását. –
Élj szerencsésen kedves barátom!

GRÓF
DESEWFFY JÓZSEFHEZ.

Ha érted é te, honnan jőhet az
Hogy a’ Prométheusz’ sanda nemzete
Sohol nem áll-meg a’ közép nyomon?*
<ösvényen> nyomon Az áth. szó fölé írva.
’S mint a’ botor juh, melly <azt nem tanúlta> nem éri-fel,*
Utólag az áth. szavak mellé írva.
Hogy leghamarbb út a’ legegyenesbb,
Mindég az eggyik félre sántikál? –
Sztricsák, kinek nincs füstös pergamenje,
De a’ kinél e’ csorbát nem fukar
Kezekkel pótolá-ki Szmintheusz,
A’ régi irhának nem nagy szívelője,
Kaczagja Fellegvárit <’s csillogását. Ő talán
Gazdag, te nem vagy pénzed; így hörög. Nem volna gaz, ha gőgje volna kissebb
Az úgy vagyon kivűltted mint a’ czafrang ’S érezni akarná hogy csak az kicsiny
Most a’ szamáron majd a’ büszke*
<czifra> büszke Az áth. szó fölé írva, a lejegyzéssel egyidejű javítás.
ménen.> Kit a’ kicsinység kínoz és*
<kínz és> kínoz és A javítás lejegyzésével egyidejű javítás.
pirit.*
E három és egy negyed sor utólag az üres lapszélre írva, az eredeti szövegből csak az első sor végén lévő szavak vannak kihúzva, a további három sor törlését e kihúzás sorok melleti meghosszabbítása jelzi.
A’ czím csak báb; csak hang az a’ nemesség.
Deukálionnak népe mind rokon faj.
Nincs pór közöttök, nincs nemes; ’s ha van,
Bár trónuson űl, pór a’ kába: de
A’ bölcs, ha porban fekszik is, Király. – Király.*
A gondolatjel utólagos betoldás.

Elnyúlva bársony pamlagán, nevet
Sztricsák-Királyon Fellegvári, ’s mond:
Ha bölcseséged annyit ér, bagoly!
Mint a’ királyság mellyet bírsz: nekem
Az eggyik úgy kell mint a’ másik. Ész,
A’ mennyi kell szükségből, nékem is van:
Az a’ tiéd gyanús pénz; kellete
Nincs mindeneknél; én folyón kapok.
Osztályba néked a’ gyümölcs jutott,
Nekem csak a’ héj. Érd-be te a’ gyümölccsel,
A’ héjjal én beérem, ’s vége a’ pernek.

Ész é tehát vagy fény? Mellyíke az elsőbb?
Midőn szobámnak csendes szegletében
Tekintem a’ Bennünket ’s Nem-bennünket,*
Bennünket ’s Nem-bennünket, Elé és utána utólag idézőjel toldva. A kézirat itt megszakad.