Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Pali jónak látta hogy Uram Öcsémmel láttassam az ide zártakat, ’s Szécsi Fiscális Úrral leíratta. – Én nekik elmondám a’ mit szükségesnek tartottam, ’s vége a’ neheztelésnek. De félek hogy Bajza any- nyira neki szokott a’ patvarkodásnak a’ Döbrentei verésén, hogy ezután is azt fogja űzni mindennel. Schédel eggy estve Bártfaynak eggy czédulát külde, ’s ezt írja: Tisztelem^* az öreg Urat. Hallom azt hiszi, hogy a’ P– Gyöngyeit én recenseáltam.^* – Azolta kerűlgetni látszott szememet; de én sem az övéit, sem társaiéit nem kerűltem, sőt úgy viseltem magamat erántok tettetés nélkül mint mindég. Az összeütődéseket, ha megestek, feledni kell a’ jók körül: csak a’ rosszaktól kell egészen elvonni magunkat. Mert végre is mit nyerünk velek?

A’ minapi harmadik héti és hétfői gyűlésben is csak a’ most kijött könyvek osztogattattak ki kivonás végett. A’ Szalay László Bimbóji felől ezen utolsó űlésünkben én olvasám fel Relatiómat, előre bocsátván hogy ámbár Statútumaink a’ recensiót, magasztalást, feddést eltiltották, én még is recensiót adok, mert versekről külömben relatiót, kivonást tenni nem tudtam. (Pali ezt már az űlés^* előtt látta, ’s javalta.) – Az űlés azt kívánta tőlem hogy tisztára írva adjam be, Döbrentei pedig, hogy ki ne adjam a’ TudGyben vagy máshol, mert megtörténhetnék, hogy az Academia használhatja.

Ugyan ekkor előmutattam, de csak élő szóval, hogy a’ Lassú István által dolgozott Horátius Ódájinak^* első Könyvéhez tartozó Jegyzéseket körültekintettem, és jót a’ könyv felől nem mondhatok. Dupplexnek írja a’ duplexet, Triumphust nagy T-vel, ’s Te Duce Caesár nagy D-vel a’ sornak nem elején, ErynniAknak az ErynniSeket, és a’ mi most eszembe nem jut, ’s nem megjegyzést, hanem kaczagást érdemel. Bár csak Mitscherlichet fordította volna inkább, ’s adta volna a’ mit ez ád a’ minden Ódák előtt álló Bévezetésekben. De Lassú Isten tudja mit akart; talán hogy legyen eggy Horátz magyar jegyzésekkel – jók e, rosszak e, az neki^* mind eggynek látszott. Felolvastam nevetséges Praefatióját is, melly már eléggé mutatja, hogy ő nem az az ember a’ ki Horátzot csak értse is, nem mondom hogy rá Commentáljon; ’s azon végzém szóval tett előadásomat, hogy 1829 állván a’ Czímlapon, legjobb lesz ezt a’ könyvet úgy tekinteni mint a’ melly felől nekünk szólanunk nem kötelességünk, reánk csak az 1831ben megjelent munkák tartozván.

Űlésünk a’ jövő hétfőn nem lesz mert a’ Papok a’ fekete héten el vannak szent dolgaik^* által foglalva. De a’ husvét harmadik napján tartandó űlésben Pali is én is megjelenünk.

Pestnek egyéb újsága, a’ mit jelentenem illő volna, nincs mint az, hogy Gróf Teleki József Előlűlőnk Martzius 17dén Septemvirnek ajáltatott a’ Septemvirátus által. Ezt mondá nekem Méltóságos Szilasy Septemvir Úr. Péchy Septemvirnél Uram Öcsémet kimentettem.

Ezeket igen sietve. Őlelem Uram Öcsémet ’s ajánlom magamat barátságába, atyafiságába.

Péczeli Vörösmartynak azt írta hogy eleget írván eddig latínúl, ezután magyarúl fog.

Arpád a’ Horvát Endréé, Uram Öcsémnek bírálása alá küldetik.

[Szemere Pál írása:]

Ha jól emlékezem, édes jó Ferim, folyó holnap 18dikán bocsátot- tam volt Hozzád nehány sorokat. Azok Üléseink felől nem vűnek [!] híreket, ’s azért nem, mert már Kazinczy annak előtte írt^* rólok.

Baloggal ismét valék. Sürgeti a’ tudósítást a’ kis Kálmánnak nem csak mostani hanem eddig volt mindennémű betegeskedései^* felől.

Feleségem a’ Pepi dolgairól külön levélben tudósít.

Veszed tőlem a’ Philológiai Ertekezést ’s némelly Jegyzeteimet.^* Lehet e reményem, hogy az V. Kötetre Merksz-et recenseálni, ’s Kotzebueról, mint egykor Körnerről, mennydörögni időd és kedved le- end? Féltékeny vagyok a’ Kritikai Lapok miatt; de bűn nélkűl.

Ezerszer csókollak Benneteket