Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

szívből köszönöm önnek Baráti részvétét, amelyet kemény, meg nem érdemelt sorsom miatt mutatott, s a tanácsot, amelyet erről megosztott velem. Hogy mi lesz velem, s számos gyermekemmel, Isten tudja. Végül meg kell lennie. −

Hogy példányom a Sz. Hajdan Gyöngyeiből, lemaradt az Őeminenciájának szóló levélből, az pesti megbízottam vétke. Ismét írtam neki, s kértem, hogy küldjön példányt Őeminenciájának. Ilyen hibák történnek, ha ügyeink intézésébe másokat kell bevonnunk. Még Ön sem kapta meg a maga példányát, és a pénzt sem. Erre is megkértem pesti barátaimat. − Még Eger sem kapta meg az oda szán példányokat.

Hogy a Gyöngyöket miért verses prózában és nem versben fordítottam, arra előszavam utolsó soraiban adok magyarázatot. Ilyesmit hexameterben fordítani majdnem annyi erőt és időt igényel, mint megírni. Gessner az Abel halálának prózai formát adott, s úgy is olvastatik, s az Íliász néhány prózai fordítása sikerültebb és az eredetit kevésbbé teszi kiállhatatlanná mint néhány hexameteres fordítás. Egyáltalán nem akarom tagadni a versifikált költészet verses formájának szükségességét, amint egy szép olajfestmény másolata is szebb, ha az olajfestmény, s nem rézmetszet, azonban egyesek s mások időről időre arra jutnak, hogy van a másolat kidolgozva. Én is csak azt mondhatom saját fordításomról, hogy Őexcellenciája a patriarcha érsek fordításomat még kéziratban olvasta.

Meghozattam magamnak Bowring magyar versekről készült fordítását. Néhány hely kiválóan sikerült, de a darabok kiválasztása nem egészen szerencsés, s amit nyelvünkről és irodalmunkról mond, az bővelkedik a tévedésekben. Bowringnak ezt a bevezetőt még kéziratban el kellett volna küldenie valakinek közülünk, s nem pusztán valamelyik magyar írónak, hanem egyik költőnknek is, s még jobb lett volna, ha nem egynek, hanem többnek, hogy ők a tanulmány értékéről véleményt mondhassanak. Dr. Schedel Lonban beszélt Bowringgal, de a munkát [ekkor már] kinyomtatták. − Milyen jó lenne, ha az Ö barátja, Rischel a magyar versekről készült fordítást, amelyek gróf Mailáth készített átnézná, s néhány darabot átdolgozna! Én például azt kívántam volna, ha Bowring The Beloved című ódámat a 60. oldalon az én eredetim, s nem Mailáth fordítása után fordítja. A vers tónusát így teljesen rosszul adja vissza. Viszont megvallom, hogy az alábbi epigramma:

a 68. oldalon kiválóan fordításban szerepel

és hogy az 52. oldalon a Békák jobbak, mint az én eredetimben. − Schedel azt mondta nekem, hogy Angliában tetszéssel fogadták a Békákat. Ezt én elégtételként hallottam, mert egy bizonyos valaki ezt az epigrammát az ostobaság műveként idézi a Tudományos Gyűjtemény egy számában. Az omnia cantat, omnia ornat költőink némelyikének fülében nem hangzik a legjobban, s a nem hiú férfiú, akivel Bowring levelezésben áll, kellemetlenül felkavarva érezheti magát, hogy tőlem több darabot fordítottak, mint tőle. − Az ilyesmi kijózaníthana minket.

Augusztus 5-én volt a 29 éves gróf Mailáth Antalt, a miniszter unokáját és a kamara elnökének a fiát, itt iktatták be főispánnak, a férfiút, akiből egyszer miniszter lehet. Ebből az alkalomból kötelességem is volt, hogy erről közleményt készítsek az újságok számára, amelyek azonban revízió nélkül küldtem be. Talán Kézy verseit is kinyomtatják majd az újságok. Szeretném, ha Ön elolvasná ezt a cikket. A magyar verses feliratok is tőlem származnak, ezek egyikével nem vagyok egészen elégedetlen, s azt tapasztaltam, amit nem vártam, hogy azok majdnem általános tetszést arattak. Az illumináció vázán szintén tőlem származik a tömör felirat, amely hatásos

GYÖRGY, AZ IKTATÓ

A lámpákkal megvilágított betűk három láb magasak voltak, s a hatás pompás és impozáns volt. − Ön ezeket a verseket is megtalálja majd az újságban. Szerencsykirályi táblai asszesszor ebédre hívott, ahol én gyakran váltogattam helyemet, hogy néhány ismerőssel beszélhessek. Magához hívott, s így szólt: Uram Bátyám, ezt itt ki írta, nem tudakozom. Az itáliai Metastasio ízlése szerint készült köszöntés óriástükör gyanánt függött a fenyőágakkal kárpitozott falon, ahol az egyik táblán a beiktatandó személynök, a másikon a beiktatott főispán elnökölt, s Szerencsi az ujjával intett, hogy egy pár szót mondana nekem. Főispánunk, báró Vay Miklós most magyarul tanuló felesége, született Gaimüller bárónő, e verset, amikor én azt a főispánnak elküldtem, kívülről megtanulta. − Tíz évvel ezelőtt a vers senkinek sem tetszett volna a sokaságban. Előrehaladásunk bizonyos, de megvalljuk azt is, hogy páratlan idő ez arra, hogy előrehaladjunk.

A személynök beszéde általános tetszést aratott, de senkit nem ragadott el annyira, mint engem. Méltósága teljes átérzésével beszélt, szónoki frázisok nélkül, teljes nyugalommal, s beszéde nem keresett neologizmusokkal volt teletűzdelve, kivívtuk az idők ostromaiból − az általam alkotott szerény (modest) stb. − Asszeszoraink közül sokan nem tudtak odatolakodni hatalmas tömegben a beiktatandóhoz és a beiktatotthoz, különösen azért, mert a személynök csak egyetlen éjszakát és egyetlen napot töltött itt, s bennem nem volt meg Döbrentei isteni ösztönvágya, de közben voltam oly szerencsés, hogy a személynök Teleki Józsefnél, akit meglátogattam a szállásán, látott engem, és elég hosszan beszélt velem, Kézy verséről is azt mondta: ismert, hogy a személynök nagy barátja a klsszikus irodalomnak, és hogy éppúgy érdemei szerint elnököl a második táblán, mint az első az elsőn.

Gróf Telekivel, Dezsőffyvel, Vay Ábrahámmal és gróf Andrásy Györggyel alig volt lehetőségem beszélni a tömegben, és szívből örülök annak, hogy Dezsőffy nem beszélt velem Zajbajáról. Arra kértem barátaimat, hogy Bajza kímélje a grófot, de fáradozásom nem hozott gyümölcsöt. Még semmit sem tudok arról, Bajza bizonyosan mikor fog válaszolni neki. − [Essék szó] Döbrentei vétkéről is. Határtalan hiúsága úgy látszik, olyan büntetést nyert, amiről ő nem is álmodott, s ebben a helyzetben a hallgatás látszik a legtanácsosabbnak, ezért mást beszéltet védelme érdekében. − Ha Döbrentei e takaros leckéből sem okul, úgy még többet kap majd.

Éljen boldogul, drága Barátom!