Mikla, Jun. 15. 1829.
Tisztelt Barátom!
Nem kevélység vona Téged régi barátod felé, hanem a’ legistenibb lélek – a’ Szeretet, melly tsak azért öltözik néha az önség’ alakjába hogy halandó szemeink előtt magát kedvesebbé tegye. Ime, tehát bizonyossá teszlek én is az eránt, hogy a’ mennyire illy tört mart ember mint én még szerethet, szeretlek ’s szivemböl örvendek hogy véleményi háborunk nem oltá el egészen erántam való régi hajlandóságodat, ’s szivemböl ohajtom hogy ugy költözzünk innét mint jóakarók, de igen reménylem is hogy ugy fogunk költözni, mert reménylem mindenikünk távul van azon nagy erőtlenségtöl hogy a’ veleményi ellenkezőt a’ személyes ellenségtöl megválosztani ne tudná vagy ne akarná.
Ezt vártam Tőled, ezt várd Te is éntőlem ’s ezt illik, ugy hiszem, minden józan Irótól várnunk és megkivánnunk; mert a’ Literatura nem arra való hogy egymást magasztalgassuk, hanem arra hogy az Igazságnak áldozzunk. Ki volt Herdernek olly imádója mint Jean Paul, ’s ki rakta
*ki <rak> rakta
ugy le a’ Herder által magasztalt formákat mint Jean Paul? De nem volna é Herder nagy bohó ha azért Jean Pault ugy nem ölelné mint jó barátját ’s Elyzionnak eggyik legfőbb lelkét? ’s nem lett volna é Jean Paul nagy gubó ha Herder’ kényének az Igazságat föláldozta volna?
Igy állunk mink, ha
*mink, <ha sz> ha
szabad magunkat azon nagyokhoz hasonlítanunk. Én Téged, mint Poetát, igen nagynak látlak, mint Aestheticust pedig, sok principiumokban nem szerethetlek, a’ mi nagyon furtsának látszik ugyan, de valójában ugy van; ’s ha ugy van, kivánhatod é Aestheticussá üstököltetett barátodtol hogy hallgasson avagy hazudjon? Távul legyen hogy Felőled illy kivánságat föltegyek, holott Te mondád azt, ’s igen böltsen mondád, hogy a’ tolltsaták’ haszna incalculabilis. Hanem azt igenis meg kivánhatod hogy tsatánkban erántad való köteles tiszteletemröl el ne feledkezzem; de bizonyos légy abban hogy nem is feledkezem; nem tsak azért mivel én igen nyilván látom azt hogy az illy tsata tsak azoknak árt leginkább, kik azt, a’ mi józan Kisünk szavai szerínt, gladiatori marakodássá alatsonyítják; de azért is mivel én Téged minden vélemenyi antagoniánk mellett is igen szeretlek, ’s igen ohajtanám hogy a’ rútul lobbant pernek hozzánk illőbb befejezést adhatnánk. De épen igy bátorkodom Tőled is kikérni, hogy ha még kedved leend ellenem vitázni, hadd a’ cselkövis fegyvereket Cselkövinek, vivj okok ellen okokkal ’s a’ mint lehet lehelj barátidba is szelídebb lelket, mert hidd el azokrol itél a’ világ reád is.
Munkáim kiadása eránt tett szíves ajánlasodat igen nagyra betsülöm és köszönöm! De mivel irásaim több principiumaiddal ellenkezetben állanak, kénytelen vagyok magamat ezen jótétemenyedtöl megfosztani; mert mi lenne az egyéb a’ hideg világ’ szemei előtt mint affectatio? a’ mit pedig távoztatnunk illik. – Élj boldogul, nagy érdemü Férfiú, uri Kedveseiddel eggyütt ’s tisztelj meg engem ezután is régi bizodalmaddal.
Bersenyi Dániel mp.