HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Pest, 1829. április 14.

Tisztelt kedves barátom,
Engem az a’ kevélység szálla meg, hogy hazánk tőlem vegye Verseidnek harmadszori kiadását, ’s nagyon kérlek, ha mi nyomtatlan dolgozásaid vannak, és ha miket az első ’s második kiadásban kitörlél, megigazítál, méltóztassál nekem megküldeni. Mind az első, mind a’ második Kiadás tele van hibás interpunctióval, ollykor hibás orthographiával is, ’s szeretném annak a’ lelkes Költőnknek Munkájit, ki*
Munkájit, <olly> ki
a’ maga kora’ legjobbjainak javalásokat olly mértékben nyerte el, a’ hogy kevés Írónk mindeddig, tiszta és Költőjökhöz méltó kiadásban tenni közre; szeretném bizonyságát hagyni, hogy Te és én egymást mindenkor szerettük. Kérlek tehát, ha mid van, a’ mit Verseidhez adni, vagy a’ régibbekben változtatni akarsz, küldd meg nekem Pestre, pecsét alatt, ne is tudatván itt senkivel, mi az a’ mi a’ nyalábban áll. Az én nevemmel megjegyzett borítékra csinálj eggy új borítékot, ’s arra írd az Agens Tekint. Szathmári József Úr’ nevét, Pesten, a’ Báró Brudern házához, általellenben a’ Postával. Ez az Úr’ a’ csomót csalhatatlanúl kezembe juttatja.
Én eszt[endő] olta tizenegy holnapot töltöttem Pesten, perem miatt, mellyet Eperjesen 1825., a’ Kir. Táblánál 1828., a’ Septemvirátuson pedig ezidén Január. 21d. sógorom ellen megnyertem, tizenkét esztendei ususfructussal ugyan, de elrontván magam és gyermekeim sorsainkat. Hetvenedik esztendőmet töltöm, ’s nem tudom mint állok; sógoromnak istentelensége zavarba hozta dolgaimat. A’ mi időm még hátra van, leginkább arra lesz szentelve, hogy bajaimból kifejtőzhessem, ’s gyermekimet vagy minden baj nélkül hagyhassam, vagy minél lehet kevesebbel. Szörnyűség az, hogy illy gonoszságot is büntetlenűl hagynak törvényink, holott a’ ki eggy borjúmat, eggy szamaramat ellopja, azt büntetik. Bocsáss meg panaszimnak; elkapott fájdalmam hét gyermekem emlékezetében.
Régen semmit sem tudok egésséged felől; csak másoktól hallom, de homályosan, hogy alkalmasan kigyógyúlál. Élj igen szerencsésen, édes barátom, tisztelőidnek örömére, Literatúránknak ’s Hazánknak örök dicsőségére. Én kevélykedem azon szerencsémmel hogy fényedet láthatám, hogy engem szerettél.
Pesten Apríl. 14d.
1829.
örök híved:
Kazinczy Ferencz mpr.