Bécs, 1827. december 25.
December elsejei levelét, mely Veszelére érkezett, tegnap kaptam meg. Míg a világ különbözőképpen örül a Karácsonynak, magamnak egy saját ünnepet szerzek azzal, hogy barátaimnak írok. Levele az episztolával karácsonyi ajándékként érkezett hozzám. Az episztola igen megnyerte tetszésemet, kedélyes, barátságos hangvétele jól esett. – Tehát januárban Pesten lesz! Január végén én is oda utazom, és felettébb örülök, hogy hosszú évek után viszont láthatom. Ön olyan sokáig marad? Ó, igen, kiszámoltam, hogy február közepéig Pesten marad. Hisz Ön 4-5 hetet akar időzni, és a terminusnál korábban bizonyára nem érkezik meg. Egyébként van még egy eszközöm, amivel Önt Pesten tarthatom: meg fogom kérni a hivatalnokot, hogy perének ítéletébe egy meghosszabbított pesti tartózkodást is vegyen bele. A múzsák és a barátság istennője ennek érdekében már beavatkozott a perbe.
Füred teljesen az Ön rendelkezésére áll, hogy ha azt meséim és mondáim sorába kívánja illeszteni. Úgy tekintem Önt, mint Regéim keresztapját. Talán keze alatt olyan szeretetreméltókká válnak, mint keresztgyermeke Iphigenia.
Magyar történetem két kötete már megérkezett a cenzúrától, és csak kevés, jelentéktelen változtatáson esett át. A napokban jelenik meg az előfizetési hirdetés, Húsvétig megjelenik az első, 1828 végéig a harmadik, utolsó kötet. Én magam jelentetem meg a művet és ezért vagyok itt már két hónapja. – Most hát éljen szerencsésen, ha Isten is úgy akarja a hamaros és boldog viszontlátásig.