Négy napja, hogy ajándékait megkaptam. Átfutottam a kis kötet verset, hogy lássam, melyek azok, amelyeket nem ismerek. Az Erwacht (Felébredve) és a(z) Mitternacht (Éjfél) elbűvölt. Irigyeltem őket nemes, kellemes énekesüktől és nyelvétől. Most hát kezembe vettem a mondákat és az isteni irányítás tette, amely ezekben a kedves költeményekben jelen van, hogy Erzsi a szemembe ötlött; meg voltam babonázva és nem tudtam tovább lapozni. Rögtön tollat és papírt ragadtam és lefordítottam a darabot, anélkül, hogy (el)olvastam volna. Nem tudja elképzelni, milyen örömöt okozott nekem. Megértettem Ratoldot, Erzsit, Ágnest és egyszer csak fiatalkori barátomnál voltam. – Ide csatolom, amit a három nap alatt dolgoztam. Amíg küldöttségünk Szilasy septemvirtől visszatér, mind elkészül, s maga a hivatalnok vihetné el kéziratomat az Ön számára Teleki Ferenc grófhoz. Én magam nem olvastam át, amit elküldök, mivel a megyei levéltárban dolgozom, amelynek revíziójával bíztak meg. Mutatusque labor pars est non parva quietis; amint a poros aktáktól megszabadulok, kezembe veszem az Ön Mondáit, melyek tele vannak szívvel és az Ön bámulatra méltó teremtő fantáziájával. – Verseit a Kassai Minervában recenzáltam, s a recenziót oda küldtem; a Magyar Kurirban pedig jeleztem, hogy a mondák ebben az évben magyarul is megjelennek. Azért tettem, hogy senki ne előzzön meg.
Sokan kérik tőlem a Mondákat; akik tudják, hogy nekem megvannak Öntől, s én elevenen tartom bennük a vágyat, hogy elolvashassák; de a könyvet nem adhatom ki a kezemből, nem csak azért, mert minden szabad pillanatomban abból dolgozom, hanem azért is, mert gondot viselek a pompás papírra, amelyre nyomtatva van. Ha a nyomdász valamivel szebb fekete festéket használt volna, egyike volna a legszebb kiadványoknak. –Égek a vágytól, hogy legújabb művét láthassam, a Magyar Versek fordítását. Bárcsak Cotta szépen hozná/állítaná ki.
Sietek vissza a munkához, Gróf uram. Fogadja legmelegebb köszönetemet felbecsülhetetlen ajándékáért; olvassa át a munkát, húzzon meg mindent szabadon, s a mellékletet címezze nekem, lepecsételve hagyja Szatthmáry Mihály úr kúriai ügyvédnél Pesten, ahonnan unokatestvérem, Kazinczy József patvarista az első adandó alkalommal el fogja juttatni nekem.
Ujhely, 1825. április 13.
Kazinczy.