Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Elébb hogy leveled’ nagy tárgyára felelnék, engedd kirohanni azon támadt örömömet, hogy Gedeon fiad a’ Tudom. Gyűjtem. legközelebbi Fűzetében minden Olvasót szép és nagy reményekre szabadíta-fel. Kevés a’ mit mond, de annál jobb; érzi gyenge kora’ erejét, ’s nem mer többet mint elbírhat! Nekem elég hogy a’ szikrát láthatom, hogy láthatom hogy törekszik előre. A’ Ráday név Pál ösöd olta, és így eggy század alatt már, birtokában vagyon a’ tudományos ragyogásnak, – mert a’ ki ismeri a’ dolgok’ becsét, tudja, hogy atyád és anyád is barátjai voltak Nyelvünknek ’s Literaturánknak; ’s Te, ha semmit nem írtál is, Theatrumunk’ alkotása körül 1790. tett szolgálataid, ’s ízlésünk’ formálása által a’ Németnek^* kormányzása alatt, többet tettél mint sok Irónk. Igazságtalan, a’ ki nem tudja, hogy a’ Német theatrum csak annyiban ártott, a’ mennyiben miatta a’ miénk nem boldogúlhata. Valami isméreteinket terjesztheti, érzésinket nemesíti, nékünk a’ követésre^* szép példákat ád, mind az, ha ezen oktatásit idegen nyelven adja is, méltán kívánhatja hálánkat ’s tiszteletünket. ’S hozzám írt leveled, mellyre most válaszolok, látatni fogja a’ maradékkal, melly tűztől lángolt a’ Te lelked is, szép és szent érzésű kedves barátom. –

Hogy theatrumi bútorod’ alkuvójival véget^* nem érél, azt Neked senki nem veheti rossz neven. Mi történt köztted és közöttök, nem tudom, de feltehetem, hogy közel jár a’ szemtelenséghez a’ mit neked értte ígérni méltóztattak, mert némelly vevő így szokott midőn látja, hogy a’ portékának vevőji nincsenek. Az illy esetekben nem rút kárt szenvedni inkább, mint a’ mit a’ becsűlet’ érzése el nem viselhet. Talán a’ Haza’ Védistene akasztá-el az alkut, hogy a’ tiszteletre olly igen méltó Generalis Báró Vay Miklós Úr’ tanácsa teljesedést érhessen. Nehéz időket hoza ránk a’ történetek’ láncza: de 52 Vgye még most is elbír m/59 ftot ’s a’ Magyar megmutatta, hogy ha gyenge óldalait csiklandozzák, meg tudja érdemleni az Európa’ csudálását. A’ Ludoviceára kevés napok alatt fél millio öszve vala téve, ’s eggy nem-mágnás Magyar ötvenezret teve-le a’ haza oltárára.

Nékem ezek az ideáim az eránt, hogy a’ bölcs és hazafiúi tanácsot mint kellene végre hajtani:

1. Azoktól, a’ kiknek befolyások van a’ Német theátrumra, írott Declarátiót kellene venni, hogy ők nekünk Magyaroknak két játékot engednek hetenként a’ Városi pompás theatrumon, ha mi a’ tőled megveendő bútorok’ használhatásához eresztjük őket, mellynek birtokához azonban semmi just nem formálnak. Ha ezt a’ kötést a’ Város Magistratusa is subscribálná, még jobb volna; ’s hogy subscribálja, azt kívánni kellene; mert úgy mind addig részes Urai volnánk a’ theátrumnak, míg magunknak is lesz eggy hozzánk illő.

2. Megnyervén ezt a’ Declarátiót, Pest Vgyét a’ Magyar Játékszín’ embereinek nevében kellene megkérni, hogy ez szólítsa-meg a’ Haza minden Megyéjit butoridnak megvételére. Torna nem adhat annyit mint Pest, ’s ha csak discretióra eresztjük, ki mit akar adni, úgy a’ dolog elakad: szükség volna tehát, hogy Pest eggy igazságos Classis szerint róvja-meg magát és a’ több Vgyéket; ’s okát adván, miért merte e’ megróvást tenni, kérné őket, hogy a’ kimutatott summát tegyék öszve, ’s Pest Vgyének küldjék-be. Nem kétlem én, hogy Pest Vgyének teljesen elkészült Notariátusa^* van: de minthogy ezt a’ Notariátust nem ismerem, ’s igen is ismerem az első Vice Ispánnak mind lelkét mind tudományát, mind lángoló tollát: óhajtanám, hogy az elküldendő Leveleket Szent-Királyi, a’ hasonlíthatatlan, tegye-fel; legalább hogy azt nagy gonddal kormányozza, míg a’ Notariátus fogná dolgozni.

3. Te, kedves barátom, úgy akarod, hogy a’ Pesthez intézendő^* Esedezést én tegyem-fel; ’s gondolom, nincs szükségem azt mondani, hogy én érzem, melly ok a’ kevélykedhetésre ez a’ te parancsolatod. De hadd tegyek többet mint a’ mibe az eggy Esedezés papirosra vetése kerűlhetne: – hadd ne írjam azt én. Imhol okaim:

A’ Magy. Theátrum’ kormányzása, hihető most is, Kultsár Urnál van. Ez az Úr megbántva érzené magát, ha elmellőztetnék, holott 1814 eggy Javallást, 1815. eggy Buzdítást nyomtattata, mellyet én igen szépen dolgozott írásnak néztem. Ide járúl még eggy más tekintet. – Fő Tisztel. Fejér György Úr azt írta nekem kevés idő előtt még, hogy az én írásomat, akár a’ folyó stílusban, akár abban, a’ mellyet annak gyűlőlőji, a’ czikornyásnak neveznek, mindég ki lehet ismerni, ha nevem alatta nem áll is, és ha csak eggy sort olvasnak is el belőle. Kultsár Úr és én megpattantunk. Én az ő érdemét most szint úgy megismerem mint mindég ezelőtt: de miolta én az ő megfeddésére eggy szót tettem az Erd. Muzéumban, nagy okom van rettegni, hogy ő nekem nem barátom. A’ Tudom. emberei köztt olly fertelmes cliquek, intrígák, czivakodások vannak, mint a’ Thalia és Melpomene útálatot-érdemlő Papjai köztt. Mivel vádolnak ők engem, nem egészen tudom: de azt csak nem fogom talán szégyelhetni, hogy azoknak ellene vetettem magamat, a’ kik eggyüvé glomerálódtak, ’s most a’ Tudom. dolgában voksok' többsége által akarnak valamit jónak vagy rossznak meghatározni, ’s sok igazságtalanságot követtek-el, a’ millyen péld. ok. az a’ mit a’ Pápai Catechismussal cselekedtek. – Ha stílusom ollyan a’ millyennek azt Fejér mondja, talán ártanék dolgodnak, midőn azt segélni óhajtom. Vélekedésem tehát az, hogy, ha Kultsár Úr még mellette van a’ Theátrum^* kormánya mellett, az Esedezést vele tétessd-fel. Ha eggy vagy más ok miatt ezt tenni nem akarnád, parancsolj Szemerével, kinek tolla az enyémmel annyira eggyez, hogy már sok esetekben magam sem tudtam meghatározni, ő írta e, vagy én, a’ mi előttem volt. Ez a kedves barátom neked rokonod, ’s így senki sem magyarázhatja balra, hogy az ő szolgálatjával éltél, ’s ezt annyival inkább nem, mert ő Pest Vgyének eggyik Magistrátusa is eggyszersmind.

[A levél vége hiányzik.]