Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Küldöncöm egy levelet vitt Önnek az újhelyi postára, s Öntől is hozott nekemegyet, Gróf Uram. Ön még mindig Budáról ír, az én leveleim viszont Nagyugróczra vannak címezve. De ezeket Ön után fogják küldeni. Engedje meg, hogy abbéli aggodalmamból, hogy valamelyik esetleg nem érkezik meg, néhány dolgot elismételjek.

1 Ami az Erdélyi Levelekből elkészült, utasítására elküldtem becses unokaöccsének, Antal grófnak az Ön számára, s hozzá fűztem jegyzeteimet az Ön magyar prozódiáról írott művéhez. Az Erdélyi levelek második fele itt maradt, mert átdolgozásához nem maradt szabadidőm, amióta barátunk Döbrentei októberben nálam volt. Türelmetlenül várom az ítéletét erről a szerencsétlenül járt, már önmagára sem hasonlító munkáról, és ismétlem, amit Önnek írtam, Gróf Úr, hogy a kéziratom visszaérkezésekor a fordítóm fordítója akarok lenni. – Azt is szeretném tudni, hogy lesz megelégedve tanulmányommal a magyar prozódiáról. Várom rendelkezéseit, s minden pontot, amit elém tár, részletesen ki fogok fejteni.

2 Úgy tűnik nekem, gróf Úr, hogy az Ön antológiája Kis püspök verseiből nem vett föl semmit, vagy azért, mert köztük sok a fordított mű, vagy pedig mert Ön a személyes indíttatású verseket, melyek általános érdeklődésre nem tarthatnak számot, gyűjteményéből kizárja. Engedje meg, Gróf Úr, hogy azt mondjam, Kis egy ilyen külföldiek számára készülő antológiában nem maradhat említés nélkül. Alkalmi versek olykor nem alkalmi versek, Pindaros és Horatius nem kevésbé nagy költők olyankor, amikor ódáik egyik vagy másik barátjuk nevét a homlokukon viselik. Kis nekem írott esküvői ódája bizonyára a magyar dal műfajának koronája. Igaz, hogy Kis inkább Jean Baptista Rousseau tanítványa, mint Klopstocké és a németeké, Klopstock azonban nem vetné barátom szemére, hogy ő a francia ódákat utánozza, s hogy ezek rímes dissertatiók volnának lírai tánc/lejtés nélkül. Kis ódái Festetics Ignáchoz megérdemlik már erkölcsi szempontból is, hogy Ön azokat megismertesse; és azt hiszem a kisebb dalaiban is talál quae tollere velles, Horatiussal szólva. – Kis nagy előnye szép, pontos, kellemes, contorsióinktól mentes nyelvezete, mely különösen prózájában érvényesül, melyhez hasonló bájt e műfajban nem ismerek. Kis verselésének a sajátja, hogy alexandrinjaiban a magánhangzóra és mássalhangzóra végződő rím elengedhetetlenül váltakozik, mint ahogyan anémetben és a franciában a hím és nő rím (?) mindig váltakozik. Kis adta magának ezt a béklyót, s nincs köztünk senki, aki ezt a megkötést elhagyta volna.

Gróf Uram, Ön másoktól sok kicsinységet vett fel a gyűjteményébe, amelyek nyugodtan elmaradhatnak. (Virág Széphalomja), nagyon kérem, Kist ne hagyja ki teljesen.

3 Phaedrus meséiben Virágnál (Ofen, 1819.) van két esküvői ének (Nászdalnak nevezi), melyek zseniálisak. Sejtem, mit ért Rikoltin és Pontyin, de igazán akkor örülnék a nagyszerű szellemi tréfának, ha az enyém lenne. Üssd bokádat öszve kétszer, Én is eggyszer, három az –Ahogy mondják: Három a’ táncz. –És sort Mátra ptrüsszent, Fátra ptrüsszent, irigylem tőle. Majdnem azt mondhatnám, Virágtól nem irigylek mást, mint ezt a két tréfát, de mégis többet irigylek tőle, mint bárki mástól. Horatius szatíráinak fordítása is csodálatra méltón sikerült. Amivel Wieland az Ambubajarban szükségét látta leszámolni, azt Virág teljesen kimondja, papi öltözete ellenére. És ezt nem volt könnyű kimondani.

4 Hogy antológiáját magyarul is kiadja, Gróf Uram, régtől fogva a vágyam volt, sőt az is, hogy a fordítások mellé tenné az eredetit is. A magyar (ungrisch) olvasók számára Antológiája majdnem magar-ként hatna. 150 vers a nemzet számára saját anyanyelvén, úgy vélem, kevés volna. Kívánom, hogy értekezései kerüljenek előre, és költészetünk színe-java kövesse azt. Ön, Gróf Úr most Budán van. Virág és Szemere és a doctissimus Hungarorum (ahogyan Róma az ő Varro-ját nevezte) a könyvtáros Horváth István megmutatják Önnek, amit nem tudhat, mivel az Ön számára a német nyelv és irodalom az elsődleges a magyarral szemben. Hallgasson meg mindenkit; én még Verseghyt is ajánlom, aki nem lehet a barátom; jó mindenről tudni és aztán önállóan dönteni.

5 Parancsoljon még 4 epigramma, hogy a szám teljes legyen. Hízelgő számomra, Méltóságos Gróf, Ön által említve lenni, így meg merném Önt kérni, hogy ódámat, melyet 1787-ben írtam az Esthajnalhoz, és az epigrammát Egy csecsemő sírjánál hagyja ki gyűjteményéből, mert félek, hogy plagizátornak tekintenek. Az epigramma Goethe teljesítménye nyomán: Lepold v[on] Braunschweig hercegre üt és a fiatalos óda erősen emlékeztet Stolberg hasonló című ódájára. Ezért merek Önnek egy rövid artistikus tartalmú epigrammát javasolni, melyet, nem várva meg felszólítását, le is fordítottam.

Grazie schuf der Künstler mir an, Hoheit dem Apollo;

Hier der Erste bin ich: auf dem Olymp ist’s Apoll.

ANTINOUSZ. Kellemet önte reám Metszőm, fennséget Apollra; Én vagyok első itt: a’ nagy Olympon Apoll.

Nem tudom, hogy megküldtem-e Önnek, Gróf Úr, azt az ódát, amelyet 1789-ben írtam, aztán elvetettem és pár éve átdolgoztam. Klopstock modorát fogja benne felfedezni, ami a nyelvet illeti; egyébként képekben gazdag, talán túl gazdag is. Ide csatolom és jó vagy rossz sorsára bízom, anélkül, hogy érdekelne.

Sallustiushoz és Cicerohoz két hónapja egy sort sem dolgoztam; a szüret és az enyéim betegsége mindenre alkalmatlanná tett. – Somogyi Gedeon munkáját olvasom a’ Magyar Verselésről. Veszprém, 1819. Aztán ismét a Mondolat recenzense vagyok, mert ennek a műnek a recenziója és az a levél, amelyet Somogy Gedeonnak alkalma volt tőlem olvasni, hasonlóan hangzanak. Időmértékes rímes sorok és egy leoninuszi distichon azonosak; ha egy rímes hexameter és pentameter nem szép, úgy egy rímes időmértékes éneket is el kell vetni. Petrarca sorait csak én skandálom, és milyen hasonló különös állításokat tartalmaz a tudós citátumokkal megtömött mű. Úgy olvastam, hogy közönyömtől nem szabadultam.

Éljen boldogúl, Méltóságos Gróf! Ha van valaki, aki az Ön szerencsés javulásának szívből örül, az én vagyok, méghozzá irodalmunk vonatkozásától függetlenül is. Ismerem az Ön értékeit, és büszke vagyok felbecsülhetetlen jóakaratának bizonyítékaira.