Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Több mint egy hónapja vagyok gyakran távol, nehéz és kellemetlen ügyekbebonyolódva, az idő szorításában; de az Ön képe mindig, s egyre élénkebben előttem lebeg, s ezt csodálattal, irigységgel és szeretettel szemlélem. – Két szonettem felülmúlhatatlanul van lefordítva; a Jankovichnak szóló válasz alapos, és vannak benne helyek, ahol szívem hevesen vert, A Virág fájdalma pontosan olyan, amilyen a dal kell, hogy legyen, én ennek ellenére kevés sikert jósolok neki olvasóink körében. A Mária, Magyarország királynéja, Ráday életrajza, éppúgy, mint sógora, Mednyánszky báró és barátja, Teleki Ferenc gróf tanulmányai, nem csak megfelelők, hanem jótékonyak a szellemnek és szívnek egyaránt. Irigylem ezeket a szép tanulmányokat, azt kívánnám, hogy magyarul lennének megírva, de annak is örülök, hogy németül olvashatók, és nemzetünk dicsőségét tanusítják a külföld előtt.

Követem, Gróf Úr, az Ön és barátainak példáját, és Erdélyi Leveleimbőlszeretnékvalamit, merthogy Trattner is fölszólított, folyóiratai számára küldeni, mégpedig Martinuzzi érsek életrajzát. Egy nagyszerű, félreismert ember, egy atléta erejével. Hány férfija van a drága hazának, akiknek portréját tisztelegés képpen be lehetne mutatnunk, ha nem ahhoz lennénk szokva, hogy ezeket a régieket modern nézeteink alapján szemléljük, és ha lenne bátorságunk őket megfelelően méltatni. Kívánnám, hogy olyanok, akiknek megvan hozzá szellemi képességük és nyelvileg is műveltek, bekapcsolódnának ebbe a munkába; énnekem már nincs annyi erőm hozzá, mint ahogyan szeretném, és éveim már nem engedik meg, hogy erre szánjam el magam.

Kívánságait Vályi-Nagy Iliászával kapcsolatosan követni fogom. Önkényesen nem fogok rajta semmit változtatni; nem az enyém, hanem az övé a fordítás, s érzem, milyen visszatetsző, mikor mások fölött bábáskodunk.

Döbrentey megérdemli a figyelmét, Méltóságos Gróf, nemcsak mint irodalmunk és nyelvünk barátja, hanem mint nemes és művelt férfiú is. Non tu corpus eras, fogják rá egykor mondani. Egyike azoknak, akik büszkén azzal a kettős szerencsével dicsekedhetnek, hogy Erdélyben is általános tetszést szerzett magának.

Ha a Tavaszi Virágok alatt azt a könyvecskét érti, amely Teleki László néhány, feleségének és feleségéről szóló versét is tartalmazza, úgy az Bozóki István,a már nem túl fiatal Szatmár megyei ügyvédfiatalkori munkája, nem pedig Szemeréé: ő nem adott ki semmit. – Az Énekes Könyvet nem ismerem. Ez a cím egy verses ájtatossági könyvet jelent a magyarban. – Döbrenteytől olvasható néhány vers az Erdélyi Muzéum füzeteiben. – A Himfy valószínűleg nem költött név. A hím masculus, ahogyan a nőstény femella; Kisfaludynak lehetett egy őse női ágon, akit így hívtak.

Kis nem adta meg az általa fordított dalok eredetijét, mert a legtöbb verset szabadabban fordította; ezek inkább utánköltések, mint fordítások. A Hajó Ének Matthisson Mein Schiff ruht endlich című versének nagyon szabad fordítása. A fiatal jelölt nem akart sokat és hangosan beszélni Amorról, mert elöljárói a fekete talárban, a szörnyen merev ábrázatukkal, a költői játékot prózaian értelmeznék. Ebben a sokaságban kevesen vannak, aki egy olyan superintendensre hasonlítana, mint Herder volt, és azt hiszik, hogy az az ember, aki az evangéliumot prédikálja, csak felöltözött gráciákkal állhat kapcsolatban. Kisnek a versei, aki az életben se nem bolond, se nem pedáns, ezért keltik a komorság képzetét. Sem nemesebbet, sem emberibbet nem ismerek Kis lelkénél.

Dayka alkotásai nem túl értékesek. Meghalt még dicsősége, s ereje teljének előtte. De nyelvének van valami olyan kelleme, ami keveseknek, talán csak Szemerének és Szent Miklósynak. Milyen szép volna azt a dalt megnevezni, melyet utolsó elválásunkkor nálam hagyott (S. 30), ha ez az utolsó sorában nem egy üres meglepetésbe torkollna! – Nem igen van szebb szövésű strófánk, mint az Én elmerűlve bánatomban etc. (S. 30.)

Antológiája, Gróf Uram, lírai költészetünk legszebb virágát hagyná ki, ha Szemerének A’ REMÉNYHEZ című versét nem fordítaná le. Ez az a dal, amelyet én apollói testvéremtől leginkább irigylek. Íme.

Az aláhúzott sorok és kifejezések mind neologizmusok illetve idegen szavakból képzettek. Pesten Szemerét kis Kazinczynak nevezték, mivel osztotta annak filológiai vétségeit, és én büszke vagyok erre az elnevezésre. A 10. sort a neologizmus gyűlölői így mondanák: Mint a’ szent rózsaberken alvó Endymion.

Írtam Szent Miklósynak, s kértem, hogy legszebb verseit válogassa ki számomra, hogy azokat Önnek elküldhessem.

Dezsőffy József Szent-Mihályára írott epigrammám a Magyar Kurír utolsó számában végre megjelent, aminek igen örülök.

Első levelemben megkapta néhány költőnk születési és halálozási dátumát. Éljen boldogul, Méltóságos Gróf. Raboltam magamnak egy kis időt, hogy levelemet Önnek megírjam, amíg sógornőm még alszik.