Kedves Barátom!
*vettem Júl. 14d. 1820. – Kazinczy F. jegyzete
Igen sok foglalatosságaim miatt ismét béestem szokott hibámba, – a’ levéllel való késedelmezésbe. Maius 17dike, – ’s még inkább Junius 7dike óta egészen belé merültem az orvosi csekélységbe, mellyeket a’ Rigorosumokban gyakran a’ fontosabbaknál is szorgosabban kérdezkednek. Örömmel cselekszem mind az által ezt is, csak hogy már valahára nem csak reményem, hanem jusom is vagyon hozzá, hogy a’ megvisgáltatásra bocsáttassam. A’ fentebb megnevezett két nap volt azon fontos napja életemnek, mellyben polgári szerencsémnek talpkövét megvetve láttam. Az elsőbbön érkezett jótévő Atyámtól, Érsek Ő Excellentziájától, az a’ kegyes Resolutio, hogy a’ Gradualis Taxának fele részét – az az 300 P. forintot Udvari Agens Légrády Úrnál fogom felvehetni; az utóbbin pedig Ő Excellentziája, a’ Nagy Széchény, bévégezte kivánságomat az által, hogy a’ másik 300 P. forintot esedező levelemre egyenesen Légrády Úr kezébe küldötte. E’ szerint letettem az egész Taxát Junius 9dikén az Orvosi Karnak Decánjánál, ’s nincs egyéb hátra, hanem hogy mennél előbb jelentsem készen voltomat. Egyetlen egy gáncs áll még útamban, a’ mi annál nehezebben esik, mennél csekélyebbnek látszik. Ez pedig csak abban áll, hogy mind eddig, noha Aprilis 14től fogva két levelemben kértem, ’s közelébb a’ harmadikban is sürgettem, meg nem kaphattam Kis Tokajból Kereszt levelemet. Bíztam a’ dolgot Tisztelendő Lonovics Jósef Úrra, az Egri Érsek Cerimoniusára, ki az óta egy ízben meg is tisztelt levelével, hogy még azt meg nem keríthette. Kedves Barátom, nem lehetne é az, hogy a’ nálad lévőt le másoltatva, ’s vidimáltatva meg tartanád, magát pedig nekem az első vagy második postával Recepisse mellett megküldenéd. Igen sajnálnám, ha a’ miatt csak egy hetet is kellene késnem; késnem pedig külömben mert addig terminust nem kérhetek Rigorosumomra. Pedig az volna teljes szándékom, hogy a’ folyó esztendő végével egészen készen legyek.
Igaz Barátom tisztel, és sajnálkodva értette, hogy Trattnertől még sem kaptad a’ Tiszti Kalendariomokat; de Lónyay János által, ki most is köztünk vagyon, avval vigasztaltatott meg, hogy Trattner az ő ösztönzésére a’ Pesti Vásárkor küldé el azokat. Ölellek, ’s csókollak Kedves Barátom –
hű tisztelőd
Tóth László mk.
Talám hibáztam is benne, hogy a’ folyó hónak negyedikén Plenipotentziádat, nem hozzád, hanem Légrády Agens Úr tanácslásából Ő Excellentziájához, a’ Fő Ispánhoz útasítottam. Félek tőle, hogy ha ott nem érné – viszsza küldik utána, ’s csak a’ baj szaporodik általa.