Bécs. April 25dikén 1820.
Kedves Barátom,
Nagy-érdemű Férfiú!!
Igen sajnálom, hogy a’ postának rendetlensége miatt, Martius 7dikén datált levelednek ugyan csak azon hónapban küldtem válaszát, szinte Aprilis 6dik napjáig nem vevéd; ’s ugyan azért, a’ mit csupán barátságod nemes buzgósága tehetett kötelességeddé, kétszer is le kellene írnod a’ Tanúvallatást, mellyet én, bár mi szivesen fogadnám, csak egyszer sem kívánhattam vala. Akkori válaszomból azt is megláthattad volna, hogy a’ mennyire óhajtom ügyemnek előmenetelét, épen ollyan szorgalommal igyekezém azonnal teljesíteni igen helyes, ’s igen barátságos tanácsodat. Mihelyt szerencsém volt öszve jönni Ő Excellentiájával Gróf Eszterházy Úrral, közlöttem vele dolgomat, ’s azon czélomat, hogy téged ügyemben törvényesen Biztosommá tegyelek: mellyet Ő Excellja nem csak jóvá hagyott, hanem egyszer’smint magára is válalt, hogy a’ Plenipotentiáját Neked rövid idő alatt megküldendi. Épen ismét ma voltam nála, ’s ma hültem-el benne, hogy még eddig az sem ment-el: mivelhogy a’ Revisio alúl viszsza nem érkezett. Reménylem azonban a’ kegyes biztatás szerint, hogy néhány nap mulva azt is veheted. Akkor pedig nem leszen egyéb hátra, hanem hogy ha ugyan Kereszt-levelem vagy Horváth Simeon Úr kezéből, vagy még előbb Egerből (a’ honnan három héttel ezelőtt irt levelemben kértem) kezedbe juthatna, – a’ pört azonnal el indittatnád! –
Azon esetre, ha válaszom elsikkadt volna, megújítom én is többszöri kérdésedre tudósításomat, hogy én Borsod V. Megyében Kis Tokajban, 1788dik esztendő második havának 17dikén születtem, és igy nem ollyan igen gyermek vagyok – mint Ercsey Úr gondolja!
Egy becses leveledből, melly épen asztalomon vagyon, az ötlik előmbe, hogy még te nem láttad a’ Német Hazai Levélnek azon darabjait (1819. esztendő nro. 62. 63.) mellyekben verseim recenseáltattak. Hibáztam, hogy azokat mind eddig meg nem küldöttem; de helyre hozom hibámat az által, hogy mihelyest nyomatatványt kapok belőle, vagy azt magát, vagy legalább kézzel írt mását bizonyosan venni fogod tőlem. –
A’ mi Nagy Széchénynk vízkórságban vagyon, ’s már négyszer csapoltatott-meg (παραχέντησιζ), a’ mi csupán palástoló módja az orvoslásnak. Nagy oszlopunk fog benne ki dőlni!!
Fáy András Meséi Bécsben vagynak a’ sajtó alatt. A’ Mesék nagyon elmések, tanúságosak. Sok leczke adatik bennek a’ közönségnek, még több a’ nagyoknak. Nekem csak homlok-képe, ’s előbeszéde nem tetszik! –
Pánczél Úr panaszlá a’ minap, hogy talám megharaguttál reá, hogy régen nem méltóztatod leveledre. –
Prof. Márton Úr Pestre ment, – onnan Debreczenbe, ’s egy hétnél előbbb nem igen várjuk; Igazom pedig tisztel.
Csókollak, ölellek, Kedves Barátom! ’s kívánom, élj szerencsésen, teljes egésségben. –
U. N. Tóth László. mk.