HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Mailáth János – Kazinczy Ferencnek
Nagyugróc, 1820. április 24.
Nagyugróc, 1820. április 24.

8-án kelt levelét ma kaptam meg. Az Agatoklest nem kell lefordítania, de elolvasni kötelessége, ez a mű nagy hatással lesz Önre. Még két könyvet ajánlok figyelmébe, Schulze Die bezauberte Rose és Caecilie című művét. Néhány éve halt meg 27 évesen. A Caecilie romantikus vers, Tasso Jeruzsáleme óta nem jelent meg ehhez fogható. Hogy ezt az isteni művet (A megszabadított Jeruzsálem) le akarja fordítani, nagyszerű gondolat, de prózában? Pontosan tudom, hogy a magyar nyelv még nem annyira kiművelt, hogy az egészet szabályos stanzákban lehetne fordítani, de miért ne lehetne szabad stanzákban, mint Wieland az Oberonban, Alxinger a Doolinban, és Ernst Schulze’ a Caecilie-ben? Úgy vélem, ez lehetséges volna és nem túlságosan nehéz munka, azonban nagy haszonnal járna a magyar irodalom számára.
A Yorik érzékeny útazásának első kiadása már elfogyott? Hamarosan megjelenik a második kiadás (az Ön mostani átdolgozása)? Mindenekelőtt Sallustius megjelenésén fáradozzon, amióta a szemelvényeket olvastam belőle, jobban várom, mint valaha. Alapos munka. Sz. Györgyiével nem tudtam összehasonlítani, az a sógoromnál, Mednyánszkynál van. Tóth László ódájával valami nagyszerű történik: a Wiener Z[eit]schrift für Kunst, Literatur stb. díjat írt ki a legjobb lírai műre, beleegyezésével megküldtem versének fordítását a pályázatra. Ha az ódája díjat nyer, amiben nem kételkedem, akkor elmondom, hogy ez csak fordítás, s ez a honfitársaink figyelmét Tóthra, a németekét pedig a magyar irodalomra irányítja.
Teljesen igaza van, hogy a Distichon feltalálása című verséből készített fordításomból hiányzik a magyar vers kelleme, de ezt nem lehet a németben visszaadni. Meg kell kérdeznem Öntől, szeretné, hogy a magyar versfordításaimba Brekekéjét fölvegyem? Ez egy igazi arisztophanészi ötlet; hogy nem fogja-e azonban fölizzítani a régi vitát, nem tudom. Következő kéréseim vannak: meg tudná adni a következők születési és halálozási dátumát, valamint hivatalát: Kreskai, Ányos Pál, Balassa, Rimai? Ki volt az, akinek a verseit Orczyéval együtt Révay kiadta? Ki a szerzője a „Semminél több valami”-nek?
Két másik kérésemet csak szégyenkezéssel tudom előadni, és mégis, nagyon a szívemen fekszik ahhoz, hogy elhallgassam, jóságában bízva mégis megteszem: mint tudja, magyar verseimhez tanulmányt kívánok írni a magyar prozódiáról és a magyar vers történetéről. A prózódiáról reméltem, hogy találok adatokat az Értekezés a’ magyar verselés módjárol című műben, azonban ez teljesen hasznavehetetlen, nagyon kérem, hogy küldjön egy összefoglalást a magyar prozódiáról, melyet munkámhoz használni tudok, vagy írjon egyet oly módon, hogy én azt az Ön nevével a könyvemhez csatolhassam. Az utóbbi volna inkább kedvemre való, csak attól félek, ez majd okot ad arra, hogy bizonyos elfogultsággal illessenek a magyar irodalomról alkotott ítéleteimben. Ami poétikai irodalmunk történetét illeti, vannak ugyan adataim, de nagyon lekötelezne, ha azt a kéziratot elküldené nekem, amelyet az Ersch és Gruber-féle enciklopédia számára kidolgozott, hogy állításaimat kiegészíthessem. Hogy mindent, amit megküld nekem, bizalmasan fogom kezelni, hogy munkámat átnézésre megküldöm Önnek, hogy amit Ön húz belőle, azt kihagyom, azt nem kell bizonygatnom, hisz én mondhatom magam szerencsésnek, hogy ismerhetem Önt. Nekem ezek a kérések sokat jelentenek, de ezt ne vegye tőlem rossznéven akkor se, ha nem tudja azokat teljesíteni. Változhatatlanúl barátja
Mailáth

Ha tud valamit küldeni nekem, vagy Budára küldje Teleki Ferenc cs. és k. kamaráshoz, helytartósági titkárhoz, vagy a dilizsánsszal Pozsonyba, báró Mednyánszky Alajos k.k. kamarásnak.