Bécs April 4dikén 1820.
Kedves Barátom,
Nagyérdemű Férjfiú!
Örvendek, ’s köszönöm neked hál’adatosan, hogy ügyemben a’ legelső, ’s a’ legnyomosabb lépés barátságos közbevetésed által meg eshetett. Csupán a’ tanúvallatás volt az, a’ mitől mindenkor féltem, ne hogy a’ dolog halogatása miatt mind elhajlanak azon öregek, kik a’ törvényszék előtt hitelt érdemlenek: a’ többinek, úgy hiszem, mint igazság ügyének nem lehet nem menni. Közlöttem a’ történteket Ő Excellentziájával, Gróf Eszterházy Fő Ispán Úrral, ’s ollyan kegyes volt erántam, hogy a Plenipotentiát nevedre azonnal elkészítette, levelében pedig tudtára adta Vice Ispánjának, hogy míg lemenne is a’ plenipotentia, tégedet meghittemnek nézzenek. A’ folyó hónak első napján volt szerencsém tőle hallani, hogy öt-hat nap alatt a’ törvényes levél is elindulhat. Ismét új jele igaz barátságodnak, mellyet örömmel éreztetsz velem, hogy a’ dolognak többi terhét is magadra válalod! Óhajtom, hogy szívességedet megérdemelhessem. Ezek szerint nincs semmi egyéb akadály, mint a’ kereszt-levélnek kezedben nem létte. Külömben ezennel hozzá lehetne kezdeni az ügyfolytatáshoz. Sajnálom, hogy Ttes Horváth Simeon Úr ennyire elkésett a’ levél megküldésével; de ha máskint nem lehet, kénytelen leszek ujra felkéreti azt Borsod V-megyei Kis Tokajból, születésem helyéből. Épen itt is vagyon reá szükségem, a’ Rigorosum letételékor, ’s úgy fogom kérni – talám Ő Excellentziája Báró Fischer Egri Érsek Titoknokja által, hogy kétszer írassa meg a’ keresztlevelet, ’s egyikét küldje nekem; a’ másikat pedig egyenesen a’ te kezedbe. Míg ezt vehetnéd is, jelenthetem, hogy születésem napja esik 1788dik esztendőben Február 17dik napjára. Csak Vár Megyétekben folyhatna-le minél előbb a’ processus, hogy ismét a’ Consiliumnál, ’s a’ Cancellariánál is recommmendálhatnám ismerőseimnek!
Gróf Mailáth Úrnak általad megszerzett ismeretségén épen annyira örvendek, mint a’ mennyire jóltalált fordításával megelégszem. Ideáim mind ki vagynak merítve benne, a’ vers-mérték szerencsésen választatott, ’s az írásmód, a’ toll az ideákhoz illendő, de a’ mi nyelvünk szerencsésebb!
Nagyon sok dolgot szerzettem magamnak a’ Dissertátióval: tárgya nehéz, ’s mind eddig miveletlen. Szinte négy hónapot szüntelen olvasással töltöttem, egy hónap óta pedig magam tulajdon ideáit fejtegetem, ’s a’ mennyire lehet egyeztetem azokkal, kiket leginkább szeretek; mikor leszek vele kész, nem tudom. De mind e’ mellett is úgy igyekszem, hogy Augustus végéig a’ két exámenen keresztűl eshessem. A’ mi leg inkább késleltetett csak eddig is, a’ Taxának rettenetes drágasága. Két száz forint ezüst-pénz, azon kívűl a’ sok ajándékozgatás az Iskola szolgáinak, ’s azonkívűl majd a’ könyv-nyomtatás. Igazán van mondva: Haud facile emergunt et cet. Csak az erő, ’s a’ munkás reménység törhet keresztűl az illyen nehézségeken!
Orthologod, ’s Neologod itéletem szerint is mindenkor méltó, hogy Nevedet viselje; de ha szinte nem elégednél is meg vele tenn magad, örvendhetsz azon, hogy a’ nagyobb községnek is megmutattad benne, hogy az ő nyelvén is tudsz illendően szólni. Óhajtom, hogy Báró Lakos János itélete a’ közönség itélete legyen! A’ mennyire isméretes vagyok a’ Bécsi Magyarok közt, ezek is egy szívvel szájjal dicsérték értekezésedet, úgy, hogy Csúry Úr, Légrády Ágens, ’s egyebek – kérdetlenűl is több ízben felhoznák azt előttem. –
Rhédey Jósef és László Urakat szivesen köszöntöm, ’s kívánom, hogy a’ mennyire dicsekszem velek sokszor, leg alább ők sem feledjenek-el engemet.
Cseresznyést most várom Somogyból, a’ hol September óta Dr Csorbánál múlatott. Nehéz nelkűle lennem!
Professor Márton Úr, Igaz, ’s Pánczél Urak tisztelnek; én pedig ölellek buzgó szeretettel, ’s köszönöm, kérem nemes barátságod folytatását.
hív tisztelőd
U. N.
*Ungvár Némethi Tóth László. – Kazinczy F. jegyzete
–Tóth m. k.