Nagyugróc, 1820. március 24.
Ha tudná, milyen örömöt okoznak nekem levelei, akkor válaszait, a tudatos időpontokhoz igazítás kedvéért, amit én szívből köszönök Önnek, nem halasztaná olyan sokáig. Hogy Ön és kedves felesége nem voltak jól, ezt nagyon sajnálom, ez mindnyájunkat érintett a zivatarok következtében, feleségemet és engem is, s még mindig nem vagyok teljesen jól.
Az Agatokles fordítását semmiképp sem akarom Önre erőltetni, az Ön ideje túl értékes, majd csak találunk egy fordítót, ha Sisak túl rest hozzá. Azonban azt sajnálom, hogy nem ismeri ezt a nagyszerű regényt, kétségtelen, hogy a legjobb, amit Pichler valaha írt.
Tóth László válaszolt nekem, köszönöm, hogy összeismertetett vele. Kértem a beleegyezését, hogy a versét pályaműként a Wiener Zeitschriftbe vagy máshova beküldhessem. Az előbbi volna kedvemre való, ez diadal volna irodalmunk számára, hogy a dicsőítéséhez a díj hozzájárulna, az nem kétséges. A második antistrófa zárását ő máshogy akarta, én ezért így változtattam:
Fliege nur auf zu ihr / Hüte mit Zarten
Kühn wie Prometheos, / Heiligen Händen
Ewiges Feuer nur.
–––––
Kellemesebb meglepetés nem érhetett volna, minthogy szavaiból értesültem, hogy Sallustiust fordítja. Ezen a télen olvastam Sz. Györgyi fordítását, s minthogy nem tetszett, a Bellum Catilinare-t magam akartam lefordítani. Az égre kérem, hogy minél előbb olvashassuk Sallustiusát. Írja meg, kérem, hogy idén vagy jövőre van rá remény? Az (az Ön Sallustiusa) lesz az én elválaszthatatlan társam.
Verse [A’ Sajka] már megjelent a Wiener Z[eit]schrift-ben. Két másik fordítást mellékelek ítéletét várva. Nem fogja elkerülni figyelmét, hogy a Homályos bú című versben a nyolcadik, utolsó sor nálam a második strófa negyedik sora. Azért tettem így, mert az eredeti kissé a francia pointer-t idézi, ami szerintem a vers mély érzésvilágának árt némiképp. Jól tettem-e? „A’ Rákoson Pestnél” című epigrammáját nem értem teljesen. Legyen oly szíves és értelmezze nekem. Ezen a nyáron bizonyára elkészülök a fordításommal a legjobb magyar versekből. Bevezetőjében egy tanulmány olvasható majd a magyar prozódiáról és a magyar költészet történetéről. Mindkettőt látnia kell még a nyomtatás előtt, és szigorúan megbírálni, ugye megteszi? Nagyon kérem rá.
A legjobb magyar drámák fordítását a brünni Trasslernél már meghirdették. Gál a fordító, Esterházy herceg könyvtárosa, egykor iskolatársam volt. Jó verseket ír.
Hogy a verseim tetszenek Önnek, kétszer olyan kedvessé teszik azokat számomra. A dalok tulajdonképpen hírvivők, amelyeket a rokon lelkek egymásnak küldenek, és amelyeket sem idő, sem tér nem korlátoz.
Die Erfindung des Distichons.
Gib deine Psyche Amor, ich gebe die Laute dafür dir,
Bist dan der mächtige Gott doppelt hinreissender Lust.
Ich meine Psyche Apoll’? um die Laute? mein Pfeil ist mir Laute.
Sprach’s und auf zum Olimp flog der bezaubernde Pfeil.
Voll, ein Hexamter, rauscht des Pfeils lauttönender Aufschwung,
Und wie er tönend fällt, flüstert ein Pentameter.
Verborgnes Leid.
Es wühlet dunkler Schmerz in meiner Seele.
Verjünget sich des Busens altes Leid?
Naht trübe Ahnung mir, dass sie erzähle
Mit welcher Schlinge neu das Schiksal dräut?
Ach! könt ich weinen, doch mir fehlen Thränen.
Nur stumme Seufzer, nur erstiktes Stöhnen,
Sie ringen wechselnd sich aus meinen Herzen,
Weh’ mir! mich töden
*[Helyesen: „töten”.]
die verborgnen Schmerzen.
Ich hoffe nicht, dass Freudenthränen fliessen,
Von ihnen wird kein wundes Herz begrüst,
Das seinen stillen Frieden selbst zerrissen.
Doch wen[n] du härter nicht als Marmor bist,
So lass für all’ den Schmerz, den ich getragen,
Mein stummes Leid, die unnenbaren Klagen,
Lass eine trübe Thräne mich erwerben,
Dan rufe mir, und ich wil gerne sterben. –
Gondolata Nagy özvegyével kapcsolatban igen jó, Isten áldja érte, részemről megteszem, amit tudok.
A mellékelt levelet a híres költőtől, Fouquétól küldöm a gyűjteménye számára, nekem írta, mikor a beleegyezését kértem, hogy a Kalocsai Kódexet neki ajánlhassa. Megvan már Önnek Cziráki kézirata? és a híres bécsi szemorvosé, Beeré? Mindkettőt el tudom küldeni.
Ortológusok és neológusok című tanulmányára igaz Ulrich von Hutten mondása: az igazság jó dolog, mindennél erősebb.