Bécs. Februar 22dikén 1820.
Kedves Barátom,
Nagy-érdemű Férjfiú!!
Két betses leveleddel örvendeztetél-meg, mióta én nem tudósítottalak. Oka késedelmemnek azon részvétel, mellyet a’ Horváth Elek ellened tett észrevételi eránt érzék magamban. Végre megkaptam azon darabját a’ Tud. Gyüjteménynek, mellyben azt megolvashatám. Beszéde szerény, de a’ mint észrevevéd, bizonyosan Verseghit lehell; ’s kívánsági nem kívánhatók. Neki a Sonetto – annyi mint Dall; ’s a’ latán nyelv rokonabb nyelvünkkel, mint az újabbak?! ’s nem egyébért, mert hogy azt (hirünk nelkűl) már Őseink rokonabbnak akarák; Latán tetszik (mert úgy mondja) ’s thrón ’s a’ t. nem tetszik. Ezek az Urak nem szeretik a’ Dictátort, mert magok akarnak dictálni. Hát Somogyi? Az illyen nem is érdemli, hogy az ember szót váltson vele.
Munkás szereteted, mellyel ügyemet Vármegyétekben előviszed, a’ millyen hű barátságodnak tanúja, épen olly hál’adatos buzgóságomnak újabb újabb ösztöne. Reménylem, ’s óhajtom, hogy míg készen lennék pályámmal, kezeid közt ügyem is véget ér. Diplomámba bizonyosan bé megyen a’ Nemes charakter is, mihelyt azt meg bizonyíthatom. Kedvelt Fő Ispányotok ígérte kegyességét, hogy a’ dolgot Fő Fiscalis Ttes Dókus Úrnak ajánlani fogja.
Megboldogúlt V. Nagy Ferencz úr halálát sok tekintetből nagyon érzékeny fájlalom, ’s több tekinteteim között azért is, hogy Palinodiát neki nem énekeltem.
Gróf Majlath Jánostól épen ma vettem az Odának német másolatját hozzá zárt becses levelével együtt; még a’ magyarral öszve nem hasonlíthattam, minthogy épen csak most vettem. Hiszem, hogy neked is meg fogta küldeni. Vagy három helyen elvonogálta a’ sorok alatt, hogy mondanám meg itéletemet, ha el vagyon é találva az értelem. A’ közelebbi postán válaszolok neki, neked pedig ezennel köszönöm, hogy egy illy tudós Nagyunknak ismeretségébe juttatál. –
Igaz Barátunk tisztel, ’s általam kivánja tudtodra adni, hogy a’ melly Nyomatatványokat parancsoltál a’ Tiszti Kalendáriomból, ő expediálta legyen (a’ neki Remuneratióba jutott nyomatatványokból) Pestre Eggenberghez, ’s onnan Trattnerhez, – ’s meg szerzette öttel, hogy evvel szabad kéjed szerint bánhassál, ha a’ többi reád bízott dolog. Pánczél Úr is tisztel, ’s köszöni a’ több ízben hozzá küldött Tudósításokat, ’s igéri viszszonyos szolgálatját. –
Újsággal nem kedveskedhetem: mivel egészen Anthropologiámba vagyok merűlve. A’ régi Classicusokat, görögöt, ’s latánt csak nem mind felforgatám, hogy a’ mit előttem is tudtak, sajátomnak ne árúljam; ’s hogy megmutassam azt, hogy orvosnak mindent jó tudni. Ölellek, csókollak Kedves Barátom, ’s vagyok örökké
leghívebb barátod
’s tisztelőd
U. N. Tóth László m. k.