Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Előző hó 3-án és 10-én kelt leveleit itt találtam este, mikor Mednyánszky barátomtól hazaérkeztem, barátságosabb fogadtatást nem is kaphattam volna. Mednyánszkynak szóló kívánságait továbbítom neki, üdvözletének és együttérzésének örülni fog, és Istenemre hiszem, hogy az ő gyermekei nem fognak okot adni arra, hogy megbánja, hogy az én Ágnesemet nőül vette.

Meg kell mondanom, hogy rég olvastam olyan szellemi szórakoztató munkát, mint az ön Verseghi ellen írott tanulmánya. Ez valami nagyon eredeti, lehetetlen, hogy egy pártatlan vagy egy ellenfél, akit észérvek vezetnek és nem a szenvedély, ne álljon át egyszerre az Ön pártjára, az egész olyan világos, pontosan érvelő, olyan következetesen végigvezetett, s e mellett jól olvastatja magát; ez a neológusok evangéliuma, vagy voltaképp a korán, mely megtérít, és a hitetlenekkel végez. Barátainak sok örömöt szerzett és diadalra vitte a jó ügyet.

Amit a szonettjéből készült fordításomról mond, részben jóindulatú, részben nagyon találó. Igyekezni fogok a második négysoros versszakot?(quadrátot) útmutatása szerint alakítani. Nagyon tetszik, hogy az első tercinában az énekest részesíti előnyben a művésszel szemben, én is ezt tettem volna, de úgy véltem, hogy a művész, mint olyan, fontosabb Önnek. Azokat a szavakat, melyeket az első tercinában fölöslegesnek találtam, aláhúztam.

A megintben nincs igazam, az amott esetében Ön is ítélkezett, nem vagyok elég magyar ahhoz, hogy tudjam, hogy a bé helyénvaló-e itt, de azt hiszem, hogy igen, ha Ön ezt így találta.

Hogy [Savoyai] Jenő kézirata megörvendeztette, az nekem is jól esik, egy facsimilét metszetni, nem tanácsolnám, először is többféle kézirat van tőle, és mire volnának jók a lapszélre írt megjegyzések, a mai idők nem olyanok (úgy beszélek, mint egy öregúr), hogy ami szabad lelkületből történik, azt éppolyan könnyedén is vegyék, mindent értelmeznek és elemezgetnek, és mindezt minek?

Tóth László nagyszerű ódáját szívből köszönöm Önnek, kitűnő, derék munka, s bár igen hízelgő, hogy fordítására felkér, de a feladat nehéz lenne nekem. Hálás vagyok, hogy ennek révén kapcsolatba szeretne hozni vele, így lekötelezne a fordításhoz szükséges tartalmi előmunkálatok elkészítésével. Ha az ódát nem teljes megelégedésemre fordítom le, és így nem küldöm el, akkor is bizonyára írni fogok neki róla, nem mintha azt gondolnám, hogy ennek különösebben örülne, vagy különösebb értéket tulajdonítana neki, de amit Magyarországon írnak, az legyen ismert, vires unitae crescunt.

Igazán várom Erdélyi Leveleit, sajnos azonban még sokára fogom kézhez kapni, mert még nem kezdődött el a nyomtatás – ahogyan írta, és a kéziratot még revideálják.

Sisaknak kell az Agatoklest lefordítania, olasz, francia, dán fordítás már létezik, akkor nekünk miért ne legyen?

Sógorom, Mednyánszky elküldi Önnek Kassára legújabb szellemi termékemet, fogadja jó szívvel és írja meg, hogy tetszett Önnek?

Hormayr Zsebkönyvében megtalálható a történelmi naptár, Nádasdi, Árva vára, és Mednyánszky Trencsénje; továbbá Hormayr legendái és a metszetekhez fűzött magyarázatai, továbbá Zierotin és Purgstall, a Berzeviczyek pedig feltehetően Berzeviczy Gergely tollából. Én a saját cikkeimmel aláírva szerepelek, Janus Pannonius Teleki Ferenctől, a többi szerző valószínűleg nem lesz érdekes az Ön számára.

Kemény telünk, mínusz 22 fokunk is volt, lehet az oka az Ön rosszulléteinek, remélem, hogy a tavasz megszabadítja ezektől a bajoktól, örülök, ha jóslásom beválik.

Az Aglaja című zsebkönyvben két versem is olvasható, melyek nagyon kedvező fogadtatásra találtak, mellékelem azokat, Tóth László ódájáért cserébe, és kérem a véleményét. Isten áldja, és tartson meg szeretetében, mint eddig is.

VERGÖTTERUNGSGLANZ.^*

Látja, nagyra becsült barátom, kívánsága számomra parancs, ha a fordítás az Ön elvárásainak nem felel meg, úgy az ok részemről biztos nem az igyekezet hiányában keresendő. Hogy miért nem tartottam magam az eredeti szigorú formájához? Mert a nyelve túlságosan tömör, ami a hű átköltés esetében merevnek, ridegnek hatott volna. A felhasznált forma Goethétől való, nem hiszem, hogy a vers szellemét megsértettem volna. Azokat a részeket húztam alá, ahol nem tudom, hogy Tóth László szándékát eltaláltam-e. A harmadik aláhúzott rész az interpunktióra vonatkozik: megfelelő? A fordítás során felfedeztem e költemény igazi nagyszerűségét és nagyon élveztem. Ez a Tóth László nagy tehetség, holnap írok neki és elküldöm neki a fordítást, bármennyire is befejezetlen és hiányos még. Van egy tervem ezzel az ódával. A Wiener Zeitschrift díjat tűzött ki a legjobb lírai költeményre. Be akarom küldeni (ha ez Tóth Lászlónak nincs ellenére), ha a versnek odaítélik a díjat, ami nagyon valószínű, akkor előállok a beismeréssel, hogy magyarból van fordítva. Ennek visszhangja lenne. De ehhez az kellene, hogy Tóth László a díj odaítéléséig ne publikálja.

A válogatott magyar versek fordítását valószínűleg ezen a nyáron befejezem, de szeretnék minden költőről, aki ebben megjelenik, valami említést tenni prózában, mint ahogy ezt Mathisson, Haug, Rastman teszik Antológiájukban. Az egész ennyi lenne pl. Virág született… lakik… hivatala, ha van…. Vagy Orczi született … meghalt… kérem tehát, hogy a következő írókról adjon nekem felvilágosítást: Kazinczi, Kisfaludi, Virág, Berzsenyi, Versegi, Daika. Később majd lesznek hasonló kéréseim.

Kölcsei lefordította az Íliász egy vagy két énekét, rendkívűl szépen, nem lehetne ezt valamilyen módon megkapni? Valóban felhagyott a folytatással? Mi lesz Vályi Nagy Ferenc fordításával? Nem lesz hamarosan kinyomtatva?

Tóth László Ódájához még elfelejtettem valami:

Mit jelent az ámbraillatú Cyprus? Kevéssé vagyok botanikus, hogy ezt tudjam.

Az Ön szonettjében a második strófa első sorát így változtattam meg: A feleség vezetette a kicsiket a csónakban [?]. De még nem hangzik úgy, mint a magyarban.

Végezetül: bizonyos nyomós, engem magamat is érintő okoból kérem, hogy Eugen kéziratát ne metszettesse ki.

Hamvazószerdán egy ilyen óda lefordítása és levélírás egy baráthoz épp elegendő a jóból, közeleg is az éj, jóéjszakát. Álmodjon rólam. Barátja Mailáth.