HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ungvárnémeti Tóth László – Kazinczy Ferencnek
Bécs, 1820. január 16.
Bécs. Január 16dikán 1820.
Kedves Barátom,
Nagyérdemű Férjfiú!!

Épen készűlőben valék, hogy levelemmel megtiszteljelek, mikor a’ Tiédet Igaz barátom által adta. Kedves volt az már látatlanban is, mint minden, a’ mit lelked ihletett; tárgyai pedig minden tekintetben érdeklők. Köszönöm mindenek felett munkás részvételedet, mellyel polgári ügyemet annyira sürgetni méltóztatol. Úgy vélem, hogy a’ melly útat Berczelen kezdettél, legkönnyebb és legbizonyosabb. Ugyan csak ezen napokban vettem egy levelet Pálóczy Horváth Simeon Úrtól, Ung-Vármegyének Fő Fiskálisától, kinek néhány sorait a’ dolog könnyebb eligazítása végett veled is közlöm: “Mindég csak azon Vármegyének van hatalma Bizonyság-levelet adni valakinek Nemességéről (világos királyi rendelések szerint), a’ mellyben az esedezőnek vagy nemesi ösi birtoka van; vagy nemzetségének első nemes levele kihirdettetett; vagy végtére, a’ mellyben a’ mult században történt közönséges bizonyítása idején a’ nemességnek valamelly nemzetségnek tagjai magokat nemeslevelekkel hitelesen ki bizonyították. – Tudni kell e’ végre, hogy a’ kihez magát kötni kívánja, mellyik Vármegyétől kapta Bizonyságlevelét, mert csak ott lehet elindulni; sőt elmúlhatatlanúl szükség az is, hogy az esedező levélhez az a’ Bizonyságlevél is (mellyet mindazáltal későbben viszsza lehet venni) maga eredetében hozzá csatoltassék.” Ezek szerint úgy látom mind Ungvárba, mind Szabolcson, mind Zemplénben el lehet indulnom; de az Ungvári leghoszszasabb lenne, a’ mennyiben ott a' legelső Nemeslevélhez kellene felmenni; a’ Szabólcsi nehéz lenne azért, mert K: Helmeczről meszsze kellene vinni a’ tanúkat; és így legkönnyebb a’ Zempléni, magára a’ dologra nézve is, annyival inkább pedig azon útakra, ’s eszközökre nézve, mellyeket Megyédben (mert kire is bíznám ügyemet rajtad kívűl nagyobb bizodalommal?) elkövethetsz. Innen ismét újabb kérésem: Kérd által egy leveledben Ttes Horváth Simeon Úrtól azon néhány Documentumokat, mellyeket én ez előtt hat évvel kezéhez adtam, legalább a’ Kereszt levelem ott vagyon, ’s meglehet használni, lehet a’ többit is. Tudósíts az eránt is, kit kellene Vármegyétekből Ügyészemnek vallanom, ’s mikor leszen szükség reá, hogy a’ Kir. Magyar Cancellária előtt meg tegyem. Ttes Nyomárkai Jósef Urat tisztelem.
Feleleted Füredi Vida ellen olly szerény, olly nyomós, olly tudós mélyen béható, ’s még is kellemetes, még is szép – hogy a’ mennyire utána járhattam, Bécsben minden hozzá értőnek – még a’ veled nemértőknek is megtetszett. Nekem többszörösen igen igen tetszik, mind azért mert ollyannak találatam, a’ millyent vártam, ’s a’ millyen hozzád méltó; mindazért, mivel hajlani látok másokat is az igazságra, a’ mellytől a’ makacsabb fél által mind eddig annyira el voltak vonatva. A’ részrehajlás mindenkor nagy akadálya az emberi tökéletesedésnek; ’s csupán a’kor lehet bizonyossá az igazság, ha a’ több részek kihallgattatnak. Örvendek! neked – ’s nekünk!
Odámat Újságlevélbe nem igen teszem – hanem ha az ifjú Báró Podmaniczky János*
Lajos. – Kazinczy F. lapszéli javítása.
(nagyon lelkes ifjú, ’s igen jeles Nevelője vagyon Csutak István, hajdan Debreczeni Diák – Pozsonyban mulatnak ’s Bécsben ismerkedtem-meg velek Igaznál) elkészítendi hozzá a’ Compositiót, mellyet két hónappal ez előtt megigért, – külön fogom sajtó alá adni, ha meg fogod engedni, örömest a’ te Német fordításoddal, mellyet óhajtva várok. Talán a’ Németből jobban meg fogja érteni a’ magyar παν!?
Sonettedet németre fordítva is nagyon szeretem, ámbár Crisised a’ második negyedről nagyon helyes. Ha kedveskedésem mindkettőtöknek nem lenne alkalmatlan – én vagy a’ Sammler, vagy a’ Mode Journál német újság levelekbe szántam.

Bécs Január 19dikén 1820.

A’ Brittanniai Museumtól, Henry Ellis Secretarius névaláírással, 1819dikben November 15dikén dátálva, egy kis köszönő levelet vettem December 13dikán (pedig már az előtt szinte egy hetet hevert az Anglus követnek, Herczeg Eszterházynak Cancellariáján!) Görög könyvemnek egy nyomtatványáért, mellyet bizonyos kéztől innen Bécsből küldöttem által. A’ levél nyomtatva vagyon, kivévén csupán a’ Datumot, ’s a’ könyvnek, a’ béadó Anglusnak, és a’ Secretariusnak nevét. Csekélység az egész dolog; de legalább mutatja a’ figyelmet, mellyre könyvemet méltóztatták, ’s mutatja főképpen az Anglus Nemzetnek pontosságát, melly szerint a’ csekély ajándékot sem hagyja köszönet nélkűl, akárhonnan menjen-bé világszerte. Ezt némellyek a’ megtiszteltetések közt emlegetnék-el a’ Tudományos Gyűjteményében; én pedig mind eddig hallgattam róla.

Szántó Úr épen néhány nappal útazott-el az előtt, hogy leveledet kaphattam.

Igaz Barátomat, a’ ki neked hív tisztelőd, ’s most is izeni általam idvezletét, – nagyon sajnálhatjuk. Neki Ttes Pánczél Úrtól különös meghívatása, ’s felbiztatása volt évről évre, hogy mihelyest Ttes Márton Professor Úrral a’ Lexixont bevégzendi – író, ’s osztozó társaságába vétetnék-fel tőle. Ez volt az oka, hogy Barátom addig is sokat segített az Újság-irásban, – sőt, hogy a’ Tiszti Kalendariomot is egészen-maga dolgozta. El jött az idő, ’s el is halatt, és a’ barátságos alkudozásból semmi sincs. Pánczél Úr avval menti magát, hogy az idő reá nézve nagyon sanyarú, ’s – nem osztozhatik.
A’ következő görög Sonett első görög Sonettem, ’s azt gondolám, hogy első a’ Hellenika nyelven is; de a’ mi a’ Görögök előtt nem újság – becsülték mindazáltal, a’ kiknek mutattam, ’s azóta talám benn is vagyon a’ Calliope nevű görög Újságban. Én nem annyira erőmet, mint a’ nyelv ügyességét tettem próbára; a’ mit görög könyvemben azért nem csináltam, mert az egészen antico; a’ sonett pedig moderno. –
A’ mult Póstáról elkésvén levelem – épen ollyan szerencsés valék, hogy mikor épen folytatni akartam – Januar 10dikén datált leveled is kezembe érkezett. Köszönöm, – ujra köszönöm barátságos fáradozásodat, ’s írni fogok legközelebbi Postán Horváth Simeon Úrnak is, hogy minden írásokat kezedbe küldjön, – sőt kérni fogom Ő Excellentiáját is, Gróf Eszterházy Jósefet, hogy ügyemet Vármegyétekben másoknak is ajánlani méltóztassék.
Odámról tett közelebbi jelentéseden felette örűlök, ’s fogom sürgetni B. Podmaniczky Lajost is (a’ kit hibásan Jánosnak írék) hogy a’ Musikával siessen.
Többszöri szíves tudakozásodra, mikor fogom meg kapni a’ palástot, ’s süveget? – meghatározva nem felelhetek. Késleltet benne leg inkább a’ 200 forint Taxa, – mellyet a’ mult December 29dik napjától fogva ezüst pénzben kell fizetnünk, ’s késleltet a’ Dissertatióm (Anthropologia Medicát dolgozom), mellyre nagyon sokat kell olvasnom, ’s sokat combinálnom. Ölellek, csókollak kedves Barátom, ’s csókolom Grófnéd kezét is –
hív tisztelőd
s lelkednek szivednek igaz Barátja
Tóth mk.