Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Utóbbi levelem, mellyben előtted egy polgári szerencsémet illető kéréssel alkalmatlankodám, bizonyosan öszve találkozott mentében a’ te ugyan akkor hozzám útasított leveleddel. Örvendek rajta (bár még korábban is tehettem volna), hogy valahára a’ válaszolásban megelőztelek! Épen, mikor becses leveledet vevém, Bécsben múlatott B. Szepesy, az Erdélyi Püspök, ’s örömmel emlegette előttem, hogy őtet szerencséjében üdvözlötted. Az én Cseresnyésem September közepététől nincs együtt velem – Somogy Vármegyében mulat – a’ Psysicusnál, Csorba Jósefnél, ’s nem is szándékozik előbb viszsza Húsvétnél. Nehezen esik társasága nélkűl el-lennem, de még nehezebb leszen neki majd nálam nélkűl készűlni a’ Rigorosumra, a’ mellyel őtet bé nem várhatom. Míg reményltem, hogy talán csak viszsza jő: Aeskuláp botja helyett ismét Apoll lantját forgatám. Illyen játéknak szüleménye ez az Óda, mellyről már egyszer említést tevék levelemben, avval a’ külömbséggel, hogy a’ kedves Antistrophát első Stropha helyére magasztaltam. Szeretném, ha megírnád az egész darabról itéletedet, mint annak igaz értője. Várom én is F. V. ellen feleletedet, ’s reménylem meg láthatjuk talám a’ Tud. Gyüjt. jövendő Darabjában. – A’ mit irtál felőle, hogy viszsza kivántad – nagyon böcsűlöm, ’s annyival inkább böcsűlöm, mert magam is közelíteni kezdek hozzád a’ boszúság eltűrésében. Nevemet semmi illetlenségnek nem írnám alája! Ártatlannak könnyű volna szót szólni ügyében, de nincsen is mindenkor szükség reá: nam opinionum commenta, et calumnias delet dies. Professor Márton Úr, ’s barátom Igaz, a’ kikkel most leg többet mulatok, szivesen köszöntenek. Köszönt egy régi tisztelőd is, a’ kivel én csak Bécsben ismerkedém meg – egy nagyon böcsűletes, de szerencsétlen ember (a’ mennyiben prokátori kenyerétől meg fosztva már egész esztendő óta itt helyben sürgeti processusát) – a’ szerencsétlen, de nem boldogtalan Szántó János. Csókollak ölellek én is