Bécs Július 6dikán 1819.
Ungvár-Németi Tóth László Üdvözlete
Kazinczy Ferenczhez.
Leveled, mellyet régen vártam, de nem előbb mint a’ mult hónak végén vehettem, a’ mennyit késett, annyival kedvesebb vala. Kezed irását látnom, ’s azt olvashatnom belőle, hogy engem szíveden viselsz, magában is több előttem, mint némelly egyebeknek bár mi hízelkedő, ’s jutalmaztató leveleik. Közelebbi leveledben még ezen kivűl avval is megörvendeztetsz, hogy Sallustod, ’s hogy Virágaid újabb meg újabb formában állnak elő, hogy a’ Közönség előtt megjelenhessenek. Nemes szorgalom az a’ tied, ’s fáradhatatlan (nem fáradás!) ereje lelkednek, melly benned a’ testnek életét ébresztgeti! ’s örűlhetsz, hogy szorgalmad, bár rágott rágott is! ollykor az irigység foga – meg fogant sok ollyanoknak szivökben, kiket magadnak elválasztottál. – Sallustnak eleje: mind azoknak, a’ kik elsőbbek akarnak állani az egyéb élőknél. s a’ t. nem csak helyes, hanem szép is, ’s a’ mellett épen nem szokatlanabb a’ nyelvben, mint a’ valóságban, mellynek teljesedését ugyan csak benned láthatjuk. Hazug vádja az emberi nemnek, hamisan panaszolkodik helyett, itéletem, ’s izlésem szerint szinte olly szép, ’s olly helyes! – De három epigrammáid, mellyekkel Virágidat szaporítod: a’ Pallász Gorgona; az Újabb nyelv, ’s a’ H betű, nem csak szépek; hanem lelkesek is, főképen az első, – és az utolsó. Professor Vályi Nagy Ferencz Úr megtiszteltetésén szívemből örvendek, ’s mondj neki nevemben üdvözletet. Iliászára várakozom, ’s talám lehetne benne módom, hogy annak meg jelenésekor reá Palinodiát énekeljek. Szentgyörgyi Jánost, a’ kiről tudakozódol, csak távulról, csak hirében ismerem; hanem rövid idő alatt magam meglátogatom, hogy bizonyost írhassak felőle. – kedvedért. –
Magam állapotjáról, hiszem, örömest fogod érteni, hogy latán verseim, mellyeket Györy halálára írtam, Gróf Eszterházy nagy érdemű Fő ispányotok előtt (azon kivűl hogy mások mindenütt gyönyörűséggel olvasták) ollyan kedvességet találtak, hogy engemet személyesen magához kivánt, ’s szép igéreteket tett legyen. Pályafutásomnak Augusztus végén vége leszenn, ’s reménylem mostanhoz esztendőre a’ sok rigorosumok után Doctor-kalapomat is megkapom, hogy már valaha homme de metier lehessek. Ttes Márton Jósef Úr, ’s az én jó barátom Cseresnyés, ’s Igaz szívesen tisztelnek. Recensiom, mellyet nem látszol javalni, nem Perecsenyit, hanem Tibullt illeti; Tibull pedig meg érdemli a’ Recensiót. – Ttes Pánczél Úr tisztel, ’s azt adja tudtodra, hogy ollyan titulus alatt, a’ mit a’ levelet szoktad hozzá útasítani, neki semmi költséget sem okozsz – mert az ollyan levél post frey. mellyért is több újságárt erre az esztendőre el nem fogad tőled; Küldeményeidet pedig most köszöni, ’s továbbra is szivesen kéri. Dollal Voss Homérját, ’s Boufflers Párisi kiadását, úgy a’ mint írtad, feljegyeztettem. Ölellek, csókollak, ’s kérlek, örvendeztess meg nem sokára ismét becses leveleddel. –