Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ha kedves érzéssel nem tudnám, hogy Baratomnak, igen régen általam tiszteltt Barátomnak, ’s elfelejthetetlen Nagy Atyám ’s Ipam Baráttyának irok, félve nyúlnék a’ pennámhoz, esmérvén annak elégtelenségét. A’ Természet nem egyformán osztotta ki köztünk a’ tulajdonságokat, én tsak némű némű tsekély elő-mutatója (Darstellerje) vagyok azon Rajzolatoknak, mellyet a’ Te, ’s Iró Társaid, eleven és szerentsés képzelődéseitek szülnek a’ Játék Szineknek, ’s nagyon szerentsésnek fogom magamat tartani, ha idővel még valaha, szerentsésebben használhatok Kedves Hazánknak a’ Nemzeti Játszó Színi alkotmánya körűl, mint ez előtt szinte 30. Esztendőkkel Ifjúságom, ’s nem elegendő tapasztalásom engedte. Akkor is a’ Te nagylelkűséged, ’s áldott emlékezetű Ipam kivánsága által buzditattam arra, hogy én tegyek első próbát a’ Magyar Játszó Színnel, ’s meg vallom, örűlök azon ön érzésemnek, hogy olly mostoha időbe ha keresztűl nem vihettem is szép tzélomat, leg alább az első lépést én tettem, a’ Magyar Játszó Társaság fel-állitásába, mellyet ugyan talám már kevesen tudnak, ’s elfelejtettek a’ Hazánkba.

Ha hizelkedésnek nem láttzana, szeretném le festeni, melly örömet szerzettek mind kettőnkbe szép Leveleid, mellyben^* Készségedet^* igéred kérésünk elő-mozditásába. Többször olvastuk egymásnak szép ajánlásidat, mert hogy mind ketten igaz tisztelőid vagyunk, arról légy tökélletessen meg-győződve.

Kivánságod szerént, Kedves Barátom! ide rekesztem egy Generalis Laistromát Eszközeimnek; hogy azt Német nyelven közlöm Veled, meg botsás, oka, hogy azoknak technicus nevezettyeket nem tudom, vagy inkább magamtól nem merem magyarra forditani. Specifice a’ Laistromok, ha kivántattnak, közölhetem azokkal, a’ kiknek azt látni szükséges lesz, de az 5. nagy vastag Foliansból áll, mellynek le-irására is, több idő kell, Póstán pedig azt közölni lehetetlen, a’ mint azt ezen közlött közönséges Laistromból is, világossan látni lehet. – Elég legyen azt mondani az én portékáimról, hogy ki vévén a’ Bétsi Udvari, és a’ Wiedeni Theatromokat, az egész Austriai Birodalomban lévő Theatrumok Eszközei között első. Számadásaimat Barátimnak kész vagyok meg-mutattni, ’s ki fog tettzeni, hogy 130. ezer forintomba vagynak nékem Eszközeim; mivel azomba három esztendeig használtam, a’ leg kissebb mértékre szabott betsü szerént, a’ mint az ide mellékezett Laistrom mutattya, tsak 58,902. f. 24. xr. határozódott meg. Hogy ezen betsü Testvér között is óltsó vólna, azért emberségemmel, jó lélekkel állok. De azt hivén Gróf Brunszvik és Bodor Urak, hogy más vevő nem lehet, a’ ki az efféle Theatromi Bútyort használhatna,^* és hogy azt tőllem ki tsikarhattyák, 45. ezerre határozták meg makatsan magokat, a’ nélkül, hogy Eszközeimet, ha drágállották, újra betsültették vólna, (mellyet többször ajánlottam nekik) sőt még tsak meg sem nézték. Esméred a’ Magyar tüzét, a’ mihez még egy kevés kálvinista nyakasság is járúlt; mellyhez képest én is meg-bosszonkodván, magamat meg-határoztam ’s engedni nem akartam. – Igy a’ Vevő és Adó nyakassága miatt az alkunk el-múlt, ’s mind a’ két részről kárt vallottunk. Az én károm, cessans lucrum tsak, a’ mint a’ Deákos Urak szokták mondani, mert én tsak az Interessét vesztettem el a’ Capitalisomnak, ’s a’ Conservatio tesz egy kis gondot; de a’ Successorim a’ Directióba, ugyan tapasztallyák már a’ sok hátra-maradásból támadt káraikat, mert nem elég, hogy a’ Ruhák, ’s más szükséges Eszközök nem létte miatt, minden igyekezeteikbe fel-akadnak, ’s a’ leginkább pénzt fogó darabokat nem adhatyák, hanem azt, a’ mi szükség, le irhatatlan költségen kéntelennek meg-szerezni. Azt tsak az tudhatya leg jobban, a’ ki a’ Theatralis Directio súlyos vóltát valaha próbálta, tsekélynek látzó akadály, előre képzelhetetlen kárnak oka gyakorta.

Betses Leveledbe tett egynehány kérdéseidre már az eddig mondottakkal, ’s az ide mellékezett Irovány közlésével feleltem. Még tsak két kérdésed van, tudni illik: 1.) „Lehet e’ ahoz reménység, hogy ezeknek használhatása miatt, a’ Magyar Játszókat fel hagyják lépni? 2.) Mi az utólsó ára az Eszközöknek?” – A’ mi az elsőt illeti, én a’ mennyire a’ Theatromi és Directiói dolgot esmérem, ’s azt kárommal jó formán ki-tanúltam, úgy tartom, hogy minden^* Director örömest oda enged két napot egy héten a’ Nemzeti Társaságnak, azért a’ világos haszonért, hogy a’ Német Társaság is használhatya a’ fent többször emlitett Bútyort. Mert, hogy a’ Directio a’ szükséges Szereket ujonnan meg-szerezze, úgy hogy akadály nélkül folytathassa munkáját; erre leg alább két száz ezer forint kell papiros pénzbe: a’ mint ezt a’ mostani Directio elevenen mutatya; pedig még akkor sem lesz annyi számú mindenféle hol egyszer, hol másszor szükséges portékája, mint a’ mennyi kivántattna. Gróf Brunszvik és Bodor Urak bizonyossan már eddig is többet költöttek száz ezernél, pedig minden szempillantásba fel-akadnak. De ha a’ jövendő Directio okosabban az én Bútyoromat akarna is meg venni, 58. ezer forintot kellene nékie mindjárt eleinte le tenni; ez egy privatus embernek mostani időbe rettenetes Capitalis. Reményelhető tehát, hogy a’ Német Directio annyival inkább két napot enged, mivel az által a’ Társaságnak is két nappal több ideje van a’ készületre, de a’ pénzbéli hijánoság is tsekély, vagy talám éppen nem is káros.

Ezen gondolat Generalis Báró Vaÿ Miklósé, mivel kételkedik, hogy a’ Magyar Játszó Szín, még egyhamar fel épűljön, mellyre ha ollyan akar lenni, a’ melly egy Nemzethez érdemes, bizonyossan ebbe a’ mostani óltsó-drága világba több száz ezerekbe kerül, tudjuk pedig, hogy a’ mi jó Nemzetünk szivessen subscribál mindent, de vegye meg rajta a’ ki tudja. – Én részemről jobban kivánnám a’ külön Theatrumot, mert ’Sellér lenni nem szeretek, a’ hol az igazság szerént gazdának kellene lenni; de a’ két rosz között jobbnak látzik, hogy addig, mig azon nagy tzélunkba bóldogúlhatunk, és mig a’ Theatrom, mellyre egy szép Planum van készitve, el-készűlhet, addig jó módon talám a’ Báró Vaÿ Miklós Projectuma szerént, némelly ki kötött Fel-tételekkel és Præcautiokkal acceptálható módon, a’ nagy Theatrumon játzhatnának^* a’ Magyarok hetenként kétszer. – Azon esetre, ha a’ Nemes Vármegyék a’ Fundus Instructusomat meg vennék, az elébbi Projectum szerént tsak addig kellene által engedni a’ Bútyorok használlását, mig az új Nemzeti Játszó Szín fel-épűlne. Jó Inventarium mellett ez mehetne, természetes, hogy az idő ’s használlás által való meg-kopás ’s talám szakadás illendő, ’s méltó tekintetbe vevődne. A’ Nemzeti Theátrumnak, úgy, mint Grátzba, Brünbe, Prágába, úgy nevezett Ständisches Theaternek kellene lenni, úgy vólna állandó.

A’ Garderob ’s Requisitumok sokaságát hogy annál jobban által-láthasad, Kedves Lelkem Barátom, darab számba is ki tettem; az úgy nevezett Decoratio és Versetz-Stück, a’ Protocolumomat nem vehetvén kezemhez, olly specifice ki nem tehetődtek, de az is többre reá megy 3,000. darabnál. Mind ezeknek az árok, ha a’ Nemzeti Theatrom számára vetetődik meg, óltsóbb mint másnak, ’s talám nem fog sok lenni, ha 54. ezerbe állapodok meg, annyival inkább, hogy még ebből nékem költséget is kell tennem. Igérem a’ mellett árra^* is magamat, hogy ha a’ Statusoknak bizodalmok van, ebben a’ szép, de ki-merithetetlen mesterségben, gyermekségemtől fogva szerzett tapasztalásimba, mig az erőm ’s egésségem engedi, az Igazgatást (Directiót) magamra válalom.

Be rekesztem már hosszú Levelemet, barátságos érző szívedre kötvén ezen dolgot.^* Ha valamit el-felejtettem, vagy valamiről^* még bővebb tudósitást kivánsz, vagy ha nem elég tisztán fejesztem ki magamat, kérlek, Kedves meg hitt Barátom, írj, és azt azonnal a’ lehetőségig ki-pótolom. Kötelezel ezen fáradozó igyekezettel mind engem, mind jó áldott Kedves Agnesemet, a’ ki tiszteli vélled eggyütt szerettetre méltó Grófnédat is, de kötelezed vélle gyermekeimet is, meg-szabaditván őket egy olly hólt Capitálistól, a’ melly nékiek, ha jók lévén nem mondják is, de mindég Atyok, a’ Játszó Színi Mesterséghez talám szerfelett vonszó helytelen hajlandóságát jutatya eszekbe; kötelezed végtére szép Ninánkat is, a’ kinél tudom jobb Prókátort nállad nem választhattam; Te pedig elég jutalmat veszel abból az ön érzésből,^* hogy illy sokakkal, a’ kik Téged mind tisztelnek és szeretnek, jót tettél. Légy jó egésségbe, ’s tudósits, vetted e’, ’s mikor ezen Levelemet, mellyet azzal végzek, hogy soha meg nem szünök lenni

Pesten d. 25^t Jäner

819.