Széphalom d[en] 27. Nov. 1817.
Parancsolta, hogy az arab gnómát Dezsőffy József gróf fordításában mellékeljem Önnek. Íme:
Sírtál, hogy születél, nevetének rendre barátid:
Élj, hogy holtodkor sírjanak, és te nevess.
Hagyja meg a másolójának, hogy egyetlen akcentust se fűzzön hozzá vagy hagyjon el. Én úgy írtam le itt ezt a distichont, ahogyan a nyomda szedője számára megfelelő kell, hogy legyen.
Nem tudom, Kölcsey hol tartózkodhat most. Nyáron lement Pestre Szemerével, tanácstalanul, hogy mihez kezdjen, elégedetlenül a sorsával, barátaival, a magyar írókkal és az egész világgal. Egy szépen szóló harang, mely meghasadt! Csokonai verseinek recenziójában tárgyi ismeret van, a fiatalember ismerete, akinek a műveit bemutatja, nemes őszinteség, elfogulatlanság, mindenekelőtt azonban a felbecsülhetetlen nyugalom és a csodálatra méltó érettség; ezen a nagyszerű recenzión látszik, hogy Schiller a német Csokonayról (Bürgerről) írott recenziójával Kölcsey előképe volt. Csak egy kifogásom van, mint az ő másik két, Kiss és Berzsenyi verseiről szóló recenziójában is: a didaxis kellemetlen hangja hallatszik belőle. Különösen Berzsenyiről szóló recenziójában beszél nagyon is iskolai hangvétellel, ami nyilvánvalóan helytelen. Berzsenyi episztolái, amelyek a próza és a költészet közötti köztes dolgok volnának, egyáltalán nincsenek ínyére, úgy, ahogyan a műfaj maga sem, – tehát Horacius és Voltaire hasonló művei sem – a jambusok az ő füle számára kellemetlenek. Attól tartok, Kölcsey kifogást keres. Ezt a vállalkozást (a magyar irodalom történetét) nem tudná senki szerencsésebben megírni, mint Horvát István vagy Szemere Pál. Az első igen különböző dolgok iránt elfogult, a másikról ez kevéssé mondható el. Rumy professzor rávett, hogy ezt a cikket dolgozzam ki Ersch nagy Encyklopédiája számára, ezt meg kell csinálnom, de eddig még a tollat sem emeltem föl.
Írtam valamit Hunyadi kormányzó születéséről. Ellentmondok annak a mesének, hogy Zsigmond természetes fia lenne, amit sokan, Heltai, Benkö, Palma és mások úgy tartanak. A dolgozat a Tudományos Gyűjtemény januári füzetében jelenik meg. Szeretném lefordítani németre és elküldeni Önnek, Gróf Úr, barátja Archivja számára.
Trattner azt írja, hogy recenzióm Beregszászi és Sipos műveiről (Dissert. Philologica de vocabulorum formatione ac derivatione etc. és Ó és Új Magyar), melyet a szerkesztőség hat hónapja visszatartott, a decemberi füzetben fog megjelenni. Végtelenül hízelgő volna számomra, ha Gróf Úr figyelmére méltatná ezt a tanulmányt. Viperafészekbe nyúlok, meg fognak érte feszíteni. De akkor azt mondom: e perõ(?) si muove. Tanítóink nem csak a görögök és rómaiak, hanem bizony az újabbak is, és ha nem leszünk a tanítványaik, akkor rövidesen bevégezzük.
Őszinte nagyrabecsüléssel maradok
Gróf Úrnak
Kazinczy Ferencz.