Törökbálint, 1817. november 12.
Számomra igen becses írását előző hó 16-áról tegnap kaptam meg. Nem is tudom elmondani, mennyire köszönöm Önnek szíves felvilágosítását a magyar prozódiáról és baráti gesztusát, hogy megpróbálja számomra azt az igazi magyar nemzeti darabot megszerezni.
Mellékelem Önnek az arab gnómákat (mondásokat) a fordító értelmezésével. Hogy ki ő, nem tudom, de megpróbálom kideríteni, én viszont kérem, hogy Dezsőfi gróf fordítását küldje el, hogy egy német folyóiratban elhelyezhessem.
Báró Hormayr folyóiratába tudósításokat szeretne a magyar irodalomról. Úgy vélem, senki sem lehetne jobb levelezője, mint Kölcsey. Nyugodtság, nagy tudás, tetszetős előadásmód, pártatlanság, minden együtt van benne. Mit gondol, el fogja rá szánni magát? Ha úgy gondolja, igen, akkor írni fogok neki, s Hormayr nevében megkeresem. Kérem azonban, közölje címét és próbálja őt ebbe az irányba hangolni. Csak ilyen módon tudjuk irodalmunkat a más népekéivel kapcsolatba hozni, ami számunkra végtelen haszonnal járhat.
Köffinger szívből köszöni Önnek baráti emlékezését. Az Agglaja című bécsi zsebkönyv 1818. évi kötetében olvasható Köffingernek egy hosszabb verse „Mozarts Ende”, amely igazi remekmű. Raimund Walter költői néven, küldte be és jelent meg.
Jelentse mélységes tiszteletemet feleségének, üdvözölje Sisakot és bízzon változatlan nagyrabecsülésemben, mellyel maradok
Nagyságodnak