Tisztelt férjfiú s barátom!
Én a’ Kölcsey’ goromba recensióját csak mast kaptam Somsics Miklós Urtól, mert ámbár már kétszer előre fizettem a’ Tud[ományos] Gyűjteményért mind eddig kezemre nem került. Ez a’ recensio annyira által hágta mind a’ maga határait annyira meg vet minden illendőséget és emberséget annyira elarulja tisztátalan kutfejét hogy az okosok előtt maga magát meg czáfolja: de mivel igen tudós mínával van mondva, s mivel tapasztaltam mennyit vesztettél Te a’ Mondolat altal, szükségesnek tartom hogy magamat oltalmazzam s szükségesnek tartom literaturánk javára nézve is hogy ezen garázda Sophistát szelídebbé emberségessebbé tenni meg próbáljam.
*meg <...> próbáljam
Mert az illy gorombaság végtelen karokat fog okozni: el idegeníti
*idegeníníti [th. emend.]
az írastól a’ leg szebb lelkeket azokat a’ lelkeket, kiknek a’ dicsőség semmi a’ gyalázat pedig minden; elidegeníti a’ fő rendet melly sokat tett és tehet ’s meg alacsonítja a’ literatorokat s az által azon kis tekíntetet, mellyet a’ Magyar literatura nyerni kezdet,[!] el rontja. Kettős kötelességem tehát szóllni. De mivel némelly tudós bolondságait nem értem, ne legyen terhedre barátodat ezekben meg vilagosítani: Jól vagynak e Homer és Göthe, Schiller es Euripides öszve hasonlitva, ’s mi az a nagy titok az a’ görög szó s mi az a’ spongyába szorult Ajax? Azt látom hogy Schillert nem isméri s rosszul characterizálja mert Schillernek nem a kebele zajog hanem a’ feje. Add tudtomra azt is kicsoda micsoda s hol van mast Kölcsey. Kist igen atyai módon oktatja inti, de bezzeg engem cum gentibus meg támad.
Én ennek a pimasznak kamuti szeméből már akkor semmi jót nem néztem mikor nékem a’ Pesti kávéházba eggy öl nyekegő verseket hozott. A’ rossz ember minthogy építeni nem tud rontani akar.
Élj szerencsésen nagy érdemü Ferjfiú! s tisztelj meg minél előbb leveleddel.
Mikla
*Mika [th. emend.]
8
va Sept. 1817.